Emelkedő energiaárak: egy európai probléma? címmel szervezett szakmai konferenciát az Európai Parlament Identitás és Demokrácia képviselőcsoportja Párizsban. A rendezvényen az Alapjogokért Központ képviseletében Kovács Attila európai uniós kutatási igazgató vett részt, aki a konferencia „Az energiaválság valódi okai Európában” szekciójában tartott előadást – tájékoztatott Facebookon az Alapjogokért Központ.
Kovács Attila beszédében hangsúlyozta, hogy a kontinensen emelkedő energiaárak fő okai már évekkel ezelőtt jelentkeztek. Komoly szerepe van az áremelkedésben az európai intézmények által erőltetett, öncélú zöldítési politikának. A „Fit for 55” program eredeti célkitűzései nemcsak az európai energiabiztonságot sodorná veszélybe, de kedvezőtlen hatással lenne az európai ipar versenyképességére is. Mindez pedig az európai munkahelyek megszűnéséhez, a családok megélhetési nehézségeinek súlyosbodásához vezetne.
Az uniós szakpolitikai hibák hatását tetézték az orosz–ukrán háború kirobbanását követően az Európai Unió részéről meggondolatlanul, elhamarkodottan Oroszországgal szemben kivetett energetikai szankciók. Rontott a helyzeten a koronavírus-járványt követő keresletnövekedés árfelhajtó hatása is.
A háború kitörését követően a brüsszeli intézmények még azt állították, hogy a szankciók a fegyveres konfliktust kirobbantó személyi kört, valamint az orosz pénzügyi és technológiai szektort sújtják majd. Energetikai szankciókról ekkor még szó sem volt, sőt, márciusban, Versailles-ban az európai kormányfők megegyeztek abban, energetikai szankciók kivetésére nem kerül sor. Később azonban Brüsszelből kiindulva fokozatosan az energetikai szankciókra helyeződött a hangsúly. Az igazgató rámutatott, hogy a háború kitörését követően ugyan megugrottak az energiaárak, de azok néhány hét elteltével eredeti szintjükre csökkentek. Az elhibázott uniós szankciós politika megkezdését, a többkörös brüsszeli szankciók bevezetését, és az energetikai szankciók lebegtetését követően azonban tartósan magas szinten maradtak az energiahordozók árai.
Kovács Attila sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a már érzékelhető negatív gazdasági tendenciák – a GDP-növekedés mérséklődése, a szankciós infláció magas szintje, stagflációs félelmek – ellenére semmilyen hajlandóságot nem mutat a szankciós politika felülvizsgálatára.
Ehelyett továbbra is a gázársapka elfogadását, a közös gázbeszerzést, a gázkészletek tagállamok közötti megosztását és természetesen a fogyasztáscsökkentést erőlteti. Míg az gázársapka egy piacszabályozási eszköznek álcázott szankció, addig a fogyasztáscsökkenés az európai életszínvonal csökkenésének szinonimája – teszi hozzá az Alapjogokért Központ.
Kovács hozzászólásában rámutatott, hogy a jelek alapján úgy tűnik: az Európai Bizottság a korábbiakhoz hasonlóan ezt a válságot is saját hatáskörének, a tagállamokkal szembeni hatalmának bővítésére kívánja felhasználni: piacszabályozási eszközként igyekszik elfogadtatni a szankciókat, megkerülve így a döntéshozatalban az egyhangúsági szabályt.
Zárásként Kovács Attila kiemelte: a mostani tél kemény kihívás elé állítja Európát. A gáztározók feltöltése, az emelkedő energiaárak miatti gazdasági visszaesés kezelése, a szankciós infláció megfékezése mind-mind sürgető feladat. A várakozások azonban a 2023–24-es fűtési szezon kapcsán még rosszabbak: jövő tavasszal a nulláról kezdve kell majd feltölteni az európai tározókat és biztosítani a kontinens energiaellátását megfizethető áron. Ez ma szinte lehetetlen küldetésnek tűnik az Európai Unió számára – idézi Facebook-bejegyzésében az Alapjogokért Központ.
Fotók: Alapjogokért Központ
