Nagy Márton szerint a magyar gazdaságnak át kell állnia egy uniós forrás nélküli létre

A gazdaságfejlesztési miniszter értékelte az elmúlt esztendőt.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter Fotó: Havran Zoltán

Arra a kérdésre, hogy a magas kamatok és a szigorú monetáris politika mellett hogy lesz jövőre négyszázalékos gazdasági növekedés, elmondta: „Az év végén az egyszámjegyű infláció elérése azt jelentheti, hogy 2024 tavaszára a jegybanki kamatlábak is egy számjegyűvé válhatnak, így a hitelpiac újraindulhat. A növekedés legfőbb támaszai továbbra is a beruházások és az export marad, a visszahúzó erők közül a pedig az infláció csökkenésével párhuzamosan a fogyasztás is magára találhat, ráadásul itt egy jelentősebb visszapattanást vár a miniszter. Ha összehasonlítjuk a kormány várakozásait a Magyar Nemzeti Bank elemzésével, van egy kisebb eltérés. Míg a kormány szerint jövőre 4 százalék lesz a növekedés és 6 százalék az infláció, addig a jegybank 3,5-4,5 százalékos GDP-bővülést tart reálisnak és 3-5 százalékos pénzromlást, tehát valamivel alacsonyabb inflációt és alacsonyabb növekedést prognosztizál. 

A fogyasztás mértéke lesz a kulcskérdés

Az árstop jövője

Az árstopok kapcsán elmondta: „Az infláció és az élelmiszerinfláció is már gyorsulva csökken. A kötelező akciózás és az online árösszehasonlítás további árleszorító hatást fejthet ki. Azt gondolom, hogy a kormány ebben a hónapban, amikor dönt az élelmiszerárstop jövőjéről, a korábbiaknál sokkal több pozitív tendenciát fog majd figyelembe venni. Ma már csak egy százalék környéki inflációleszorító hatása van az árstopnak.”

A kamatstopról pedig megjegyezte, hogy az a védelmi gazdaságpolitika fontos része. Szerinte a kamatstopot akkor lehet kivezetni nagy bizonyossággal, ha az infláció után a jegybanki irányadó kamatláb is egy számjegyű lesz. 

A jövő évi költségvetésről elmondta: sok vita előzte meg a parlamenti benyújtást, ám a miniszterelnök és a pénzügyminiszter a végén „kiegyenesített” mindent. 

A GDP-arányos, 2,9 százalékos hiány tartható, úgy hogy a védelmi vonalakat nem kellett feladnunk, sőt erősödtek. Nem mondunk le a GDP-arányos, kétszázalékos honvédelmi kiadásokról, a rezsivédelemről, a nyugdíjasok védelméről és a családvédelemről sem. Persze ennek az volt az ára, hogy magunkon takarékoskodunk. Gazdaságfejlesztési célban is történt változás, az építőipar helyett az energiaipari beruházásokat támogatjuk, ez összefügg egy új FDI stratégiával

– mondta.

Özönlik a külföldi tőke

A hazánkba érkező külföldi működőtőke-beruházások kapcsán részletezte: a beruházási rátánk a GDP közel 30 százaléka, míg a GDP arányos export közel 90 százalék. A magyar modell nem dominánsan, de jelentősen támaszkodik a külföldi működőtőkére (FDIi). A beruházások 20 százalékát finanszírozza FDI, 15 százalékát az EU, azaz egyharmad jön külföldről. A maradék kétharmad belföldi, ebben van költségvetési forrás, bankrendszeri hitelforrás, tőkeforrások, és az újrabefektetett profit. 

Ugyanakkor az FDI valójában azért fontos, mert multiplikatív hatásokat válthat ki, felerősíti a növekedés horizontális, illetve a vertikális, magyar szereplők bevonásán keresztül érvényesülő hatásait. A horizontális hatás kutatást és fejlesztést jelent, az egyetemekkel közös vállalkozások, science parkok létesítését. A vertikális hatások a magyar beszállítók megjelenését és a beszállítói láncban az egyre magasabb pozíciók megszerzését jelentik.

Amikor tehát FDI-stratégiáról beszélünk, sok célt kell összehangolni. Egyrészt folyamatosan évente 5-6 milliárd euro új FDI-t kell behozni, másrészt a bent lévő közel 100 milliárd dollár értékű FDI 10 százalékos évi hozama által képződött évi tízmilliárd dolláros profitot bent kell tartani az országban, azaz az újrabefektetést kell ösztönözni az osztalékfizetéssel szemben. Eközben a nyugati és keleti összekapcsolódást fenn kell tartani. Erősíteni kell az FDI horizontális és vertikális hatásait. Végül meg kell oldani az emelkedő energia- és a munkaerő szükségletet.

Szerinte az FDI kiválthatja az uniós forrásokat sőt, a külföldi működőtőke jobb, mint az EU-forrás. A formáját tekintve mindkettő deviza és vissza nem térítendő forrás. Ha a tőke bejön és épít egy gyárat, előbb-utóbb újra meg újra fejleszteni kell, itt marad nálunk az az érték, nem úgy van, hogy holnap megfogom a gyárat, lebontom, aztán áthelyezem más országba. Hatását tekintve viszont az FDI jobb, a tőke elosztását a piac végzi, nem mi határozzuk meg, ezért pontosan tudja, hogy „mit kell csinálnia”. „Az uniós forrás elosztását a kormány végzi, ránk van bízva és persze megpróbáljuk jól csinálni. De azt gondolom, hogy ha a piac osztja magának a forrásokat, az mindig hatékonyabb, mint egy állami újraelosztás. Az igaz, hogy az uniós források hiányoznak a magyar gazdaságból, ugyanakkor, ahogy említettem, nem dominánsak a gazdaság finanszírozásában. Könnyen kiváltható forrás.” 

Közép- és hosszú távon a magasabb fejlettség mellett úgyis EU forrás nélkül fogunk működni, egy bizonyos fejlettségi szint felett törvényszerűen nettó befizetővé válunk. A magyar gazdaságnak át kell állnia így is, úgy is egy uniós forrás nélküli létre 

– fogalmazott. 

Borítókép: Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter (Fotó: Havran Zoltán)