Az orosz–ukrán háború kitörése után több uniós vezető, valamint egyes országok politikusai is arról kezdtek egyre hangsúlyosabban beszélni, hogy mennyire káros Európa kiszolgáltatottsága és függősége az energia területén. Szankciók sora született, melyek elvágták a kapcsolatok jelentős részét az orosz energiaszállítások előtt, nem is beszélve az Északi Áramlat vezetékeinek máig tisztázatlan felrobbantásáról. Európa kiszolgáltatottsága, függősége azonban ezzel egyáltalán nem múlt el. Sőt!
– Az Európai Unió 2030-ra várhatóan nagyobb függőségbe kerül Amerikától az energiaellátás terén, mint valaha volt Oroszországtól – mondta lapunknak Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője emlékeztetett: a Financial Times néhány hete összeszedte, hogy az Európai Unió egyes tagállamai és vállalatai mekkora ismert, hosszú távú szerződésállománnyal rendelkeznek az amerikai gázvállalatokkal. Mivel az új cseppfolyósított gázkapacitások kiépítése időigényes, a megállapodások egy része növekvő leszállított mennyiségeket rögzít a következő évekre.
– A gyűjtés tanulsága, hogy a már megkötött szerződések keretében leszállított gáz mennyisége 2030-ra jócskán meghaladja majd az évi százmilliárd köbmétert, ami várhatóan kiegészül még további hosszú távú szerződésekkel és azonnali beszerzésekkel is. Így tehát 2030-ra az Európai Unió csaknem annyi gázt vásárol majd Amerikából, mint amennyi az energiaválság előtt, vezetékes úton Oroszországból érkezett. Ezzel párhuzamosan – az Európai Bizottság elvárásai és a jelenlegi piaci tendenciák alapján – az unió gázfogyasztása jelentősen csökken, azaz az amerikai gáz aránya várhatóan meghaladja majd a korábbi orosz arányt, így a függőség nagyobb lesz – magyarázta a szakértő.
Adódik a kérdés: az amerikai függőséggel drágábban jut a kontinens energiaforráshoz, mint korábban? Hortay Olivér ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a hosszú távú szerződések árképlete nem publikus. Így pontosan nem lehet megmondani, hogy a leszállítási árat milyen tényezők befolyásolják. Az általános gyakorlat alapján a beszerzési árat valamilyen irányadó piachoz vagy tőzsdéhez kötik, azaz a költséget az aktuális keresleti és kínálati viszonyok is befolyásolják.
– Az azonban biztosan állítható, hogy az Amerikából érkező cseppfolyósított gáz önköltsége magasabb a vezetékes orosz gázénál, ráadásul az új megállapodásokat az európai szereplők egy energiaválság közepén kötötték, amikor az eladók piaci pozíciója erősebb volt, mint korábban. Ezek alapján valóban kijelenthető, hogy az új beszerzések drágábbak lesznek a korábbiaknál – emelte ki a szakértő. Szerinte sokatmondó továbbá, hogy az elmúlt időszakban számos vezető (például Emmanuel Macron francia elnök) is panaszkodott arra, hogy az amerikai eladók nagyon drágán kínálják az energiát. Hortay Olivér elmondta azt is, hogy a magas költségek várhatóan jelentős gazdasági kihívások elé állítják az Európai Uniót.
Az amerikai gáz az Egyesült Államokban mindig olcsóbb lesz, mint a cseppfolyósítást, szállítást és visszagázosítást követően Európában, így az új függőség várhatóan tartós versenyképességi hátrányt jelent majd a közösségnek.
