Korántsem fikció, sőt sokakkal megtörténhetett már, hogy a – tegyük fel – hétfőn megvásárolt csirkemell szerdán már penetráns szaggal árasztotta el a hűtőt vagy akár a konyha egy részét. Ilyenkor az ember jön-megy, szagolgat, hűtőajtót nyitogat, mígnem csalódottan azonosítja a bűz ádáz terjesztőjét, ellenőrzi a fogyaszthatósági időt, hogy végképp lehervadjon a félmosoly maradéka is az arcáról, amikor konstatálja, hogy a húsnak még két napig ehetőnek kellene lennie, tehát idő előtt megromlott a hús.
Megromlott a hús, de kit érdekel?
A potenciális felhasználó tehát enyhe undorral, két ujjal zárható zacskóba applikálja a terméket, hogy kisebb sétát tegyen a kellemetlen mínuszokban az esti főzés helyett és jelezze a kereskedőnek, hogy nem sikerült boldoggá tenni a vásárlót, amelyre a válasz egy alig észrevehető, nemtörődöm vállrándítás társaságában a következő:
Ez egy kereskedelmi lánc, a termék minőségéért nem vállaljuk a felelősséget.
Aztán közös nevező híján közös erőfeszítésekkel az üzletlánc egyik szemetesében landolt a szebb napokat látott, majd soha fel nem használt, büdös hús. Olyan vásárló is van, aki nem megy reklamálni azért, hogy a nagy semmit kapja kárpótlásul. „Tegnap délután megvettem a húst, ma reggel már szaga volt” – tömörítette egy mondatba az összes dühét egy másik károsult.
Így szól a szabályozás
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény kimondja, hogy az élelmiszer biztonságosságáért és minőségéért az élelmiszer előállítója, nem hazai előállítású élelmiszer esetében pedig az első magyarországi forgalomba hozó a felelős – a fogyaszthatósági, illetve a minőségmegőrzési időtartam lejártáig. Ez a szabály azonban nem alkalmazható, ha a hibát az előállító által javasolt tárolási és raktározási feltételek be nem tartásával más okozta. Emellett szintén az „élelmiszerlánc-törvény írja elő azt is, hogy az élelmiszer fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési időtartamának megállapítása az előállító felelőssége”.
Van különbség
Fogyaszthatósági idő: a romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem szabad kísérletezni, inkább dobjuk ki, még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni az élelmiszert.
Minőségmegőrzési idő: a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken található, azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárhatjuk a gyártó által garantált minőséget, például ízt, illatot, színt vagy állagot. Az adott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszthetnek ezek a termékek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem fogyaszthatók.
A Nébih tájékoztatásából nem nehéz rájönni tehát, hogy az állati eredetű élelmiszereket milyen körülmények között kell tárolni. Például a hús darabolását és – adott esetben – a csomagolását követően négy fokra vagy annál alacsonyabb hőmérsékletre kell hűteni és ezen a hőmérsékleten kell tartani a szállítás ideje alatt. A tárolási hőmérséklettel kapcsolatos előírásokat az áruházaknak is be kell tartania,
tehát, amilyen érték szerepel a jelölésen, azt biztosítania kell az áruháznak.
És ez még nem minden, ugyanis a termék jelölésén szereplő minőségmegőrzési vagy éppen fogyaszthatósági idő abban az esetben biztosítható és tartható, amennyiben a jelölésen szereplő tárolási feltételeket a vásárló is betartja. A hűtési lánc azt jelenti, hogy a vásárlónak szállítás közben is négy fok alatt kellene tárolni a húst, de nagyjából nulla az esélye annak, hogy valaki hűtőtáskát visz a boltba.
Ezt teheti, ha megtörtént a baj
Fizetés után tehát még a januári tíz fokban is érdemes hazasietni a munícióval.
Ha viszont véletlenül a januári három fokban viszi haza a húst, nem szükséges beiktatnia a munka és vásárlás utáni kocogást, sőt, ha idő előtt bűzölögni kezd az áru, gyanakodhat, hogy egy adott élelmiszer-forgalmazó nem tartotta be a megfelelő tárolási feltételeket.
Ha erre gyanakszik, feleslegesen viszi vissza a terméket a boltba, kivéve, ha csak a lesajnáló pillantásért megy. Felhívhatja viszont a Nébih zöldszámát, a 06-80/263-244-et vagy levelet is írhat, a [email protected] címre.
