Európa legnagyobb gazdasága nagyon komoly, szerkezeti problémákkal küzd, az évek óta tartó hanyatlást pedig semmi sem képviseli jobban, mint az autóipar, amely a szemünk láttára omlott össze, éves szinten, gyártónként 100-200 ezer darabos eladáscsökkenéssel. Most azonban kiderült, hogy a jelentések ellenére még bőven van pénz a szektorban, ezt azonban 2022 óta nem Németországban, hanem a világ másik végén fektetik be a gyártók – derült ki a Világgazdaság Német Autóipari Szövetség (VDA) adatairól szóló cikkéből.
A VDA elnöke, Hildegard Müller évek óta figyelmeztet erre a kiáramlásra, amelynek eredményeképp párhuzamosan érkeznek a hírek a német gyárbezárásokról és a pazar kínai vagy indiai beruházásokról. A szövetség vezetője néhány nappal ezelőtt még arról számolt be, hogy az autógyártók és a beszállítóipar tervezett beruházási volumene nőtt,
a 2025 és 2029 közötti négyéves időszakra pedig 320 milliárd eurót terveznek kutatás-fejlesztésbe; és 220 milliárd eurót új üzemekbe vagy meglévő telephelyek felszerelésébe fektetni. Ennek jelentős része azonban külföldre folyna, nem pedig a német telephelyekre, amelyek már nem versenyképesek.
2021-ig az összes beruházás enyhe többsége még Németországba áramlott, de azóta a tendencia a külföld javára változott. Ennek egyik oka a nem megfelelő telephelyi feltételek: a magas energiaárak és a magas bürokratikus költségek – magyarázta Manuel Kallweit, a VDA vezető közgazdásza a Frankfurter Allgemeine Zeitung online kiadásában.
2008-ban a német autóipari vállalatok kutatás-fejlesztési beruházásainak hetven százaléka még mindig hazai projektekben valósult meg. Ez azonban 2023-ra – az utolsó évre, amelyről rendelkezésre állnak teljes statisztikák – mindössze 38 százalékra csökkent.
A szektor távozásának legfontosabb okai évek óta ismertek: az orosz–ukrán háborút követő, illetve az globális feszültségekből származó energiaválság, valamint a szigorú szabályozások és a drága bürokrácia.
Az utóbbi időben azonban a gyártók a lakosságot is elkezdték okolni a kivonulásuk miatt. Szerintük ugyanis Németországban – amely évszázadokig erről volt híres – nincs elég szakértelem.
A vállalatok számára a digitalizált, modern kutatás-fejlesztésre Szilícium-völgy vagy Kína; az olcsó összeszerelésre pedig a harmadik világ a legjobb helyszín; Németország és Európa pedig csak arra jó, hogy a nevével fémjelezze a termékeket.
A valódi probléma a lakossággal azonban az, hogy túl magasak a juttatás- és bérigények, valamint szabadságokból is többet kell adni – ezt egyrészt a szigorú szabályozások, másrészt az aktív szakszervezetek garantálják.
