Ma új nukleáris reneszánsz részesei vagyunk, ami megmutatkozik abban is, hogy újabb és újabb fejlesztéseket és atomerőmű-építési terveket jelentenek be, miközben az atomtorta újraszeletelése zajlik, amire az ürügyet az orosz–ukrán háború adja. Így vetődhetett fel az is, hogy kanadai cég, a Westinghouse érdeklődik a paksi atomerőműbe történő friss nukleáris-üzemanyag szállításáról, amelyet Svédországban gyártanának. A paksi fejlesztés ma Európa legnagyobb ilyen jellegű beruházása; a következő évtizedben a növekvő villamosenergia-igényt elsősorban nukleáris energia használatával lehet kielégíteni. Ennek megfelelően a Paks II. atomerőmű kulcsfontosságú a magyar energiaellátás szempontjából – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter annak kapcsán, hogy elindult a paksi hatodik reaktorblokk tartályának összeszerelése.
Mint mondta: a hatodik paksi blokk reaktortartályában zajlik majd a nukleáris láncreakció. A munka során mintegy hétszáz alkalommal kerül sor minőség-ellenőrzésre. A munkafolyamatok a paksi szakemberekből álló küldöttség előtt történnek.
Vagyis a Westinghouse érdeklődése érthető, ám most az is kiderült, hogy kis moduláris egységekből (SMR) álló atomerőművet is szívesen építenének – mondta lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő.
Utóbbi esetben nem a paksi bővítés helyettesítéséről van szó, hanem harmadik erőműről, amelyre Hárfás Zsolt szerint szükség lesz. Erre korábban Lantos Csaba energiaügyi miniszter is tett utalást.
A nukleáris iparban a biztonságnak elsőbbsége van – mutatott rá Hárfás Zsolt annak kapcsán, hogy az unió Közép-Európában az orosz típusú atomerőművi egységek esetében diverzifikálja az üzemanyag-ellátást, azaz nem csak az egyes erőműtípusokhoz való, eredeti orosz üzemanyaggal oldaná meg a reaktorok üzemeltetését. Ugyanakkor nem lehet a nukleáris üzemanyagra úgy tekinteni mint az utángyártott autóalkatrészekre. A gyártásához elengedhetetlen a hosszú évtizedek tudományos, fejlesztési, gyártási és üzemeltetési tapasztalata. Ez a Westinhgouse-nak nincs meg. A kanadaiak egyelőre nem rendelkeznek saját fejlesztésű, engedélyezett üzemanyaggal a paksi VVER–440-es reaktortípushoz, aminek 2023-ban látatlanban volt kénytelen bizalmat szavazni Paks finn testvérerőműve, a Loviisa atomerőmű. Habár a Westinghouse-nak a finn mellett a bolgár és cseh, illetve az ukrán piacra már sikerült betörnie, igazából nem tudni, hogy miként teljesít. A nagyobb, ottani VVER–1000-es blokkok számára készült üzemanyaggal súlyos problémák voltak.
A francia Framatome esetében más a helyzet, ez a vállalat 2027-től üzemanyagot szállít a paksi atomerőműnek, miután hasonló szerződéseket kötött több más, VVER-reaktorokkal működő közép-európai atomerőművel is.
A szakértő kiemelte, minden részfolyamatot és biztonsági előírást figyelembe véve legalább öt-hét évre van szükség ahhoz, hogy egy atomerőmű üzemeltetője új, más gyártó által készített nukleáris üzemanyagra térjen át.
Ami a kis méretű moduláris reaktorokat illeti, a nyugati országok – élükön az Egyesült Államokkal – kipróbált és üzemelő moduláris, vagy éppen gyorsneutronos reaktor-technológiát még egyáltalán nem tudnak felmutatni, hiszen az utóbbi évtizedekben ezek tényleges fejlesztésére Oroszországon és Kínán kívül sehol nem áldoztak komolyabb forrásokat. Ebbe a sorba illeszkedik a Westinghouse által ajánlott SMR is, de még csak meg sem építették, így üzemeltetési tapasztalatok sincsenek róla. A Roszatom ezzel szemben csak és kizárólag olyan nukleáris technológiát exportál más országokba, amit otthon kipróbált és a biztonságos működése szavatolható és már van SMR-referenciája.
