Ideológia helyett megfizethető energiát akarnak az európaiak

Az uniós polgárok többsége elfogadhatatlannak tartja, hogy Brüsszel orosz gázfüggésből drágább, amerikai függésbe kormányozza az EU-t. Az orosz gázról való átállás elutasítottsága Magyarországon és Bulgáriában a legmagasabb: 73 százalék.

Illusztráció Fotó: LOU BENOIST Forrás: AFP

Az orosz–ukrán háború és az annak nyomán kialakuló kereskedelmi konfliktusok következményeként az EU jelentősen csökkentette vezetékes orosz gázimportját. A kieső mennyiséget nagyrészt az USA-ból érkező cseppfolyósított gázszállítmányok megnövekedett volumene pótolta, így 2023-ra az Egyesült Államok vált az unió legnagyobb LNG-beszállítójává. Az amerikai piacszerzés várhatóan a jövőben is folytatódik: az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ugyanis vállalta, hogy az EU a jövőben 750 milliárd euró értékben fog amerikai energiahordozókat vásárolni. A megállapodás teljesítéséhez a közösségnek a jelenlegi többszörösére kellene bővítenie az Egyesült Államokból érkező LNG-importját.

Az orosz gáz tiltása egyik függőséget a másikra cserélné, ami még többe is kerülne. Fotó: Shutterstock

A Századvég legújabb elemzése azt taglalja, milyen elfogadottsága van ennek az uniós polgárok körében. 

Ahogyan arra többen (vállalatok, civil szervezetek, kutatóintézetek) is rámutattak, az orosz gáz amerikaira cserélésével az EU a korábbi függéséből egy olyan újabb, drágább függésbe sodródik, amely markánsan visszaveti a gazdasági teljesítőképességét. 

A Draghi-jelentés tanulsága, hogy az unió egyik legsúlyosabb versenyképességi problémája, hogy az európai vállalatoknak többszörös energiaárakat kell fizetniük az Egyesült Államokban működő cégekhez képest. Azzal, hogy az EU gázigényének egyre nagyobb arányát amerikai LNG-ből látja el, tartóssá teszi a versenyhátrányát, ugyanis az USA-ban kitermelt gáz mindig olcsóbb lesz az Egyesült Államokban, mint a cseppfolyósítást, szállítást és visszaalakítást követően az unióban.

A kedvezőtlen gazdasági következmények ellenére az Európai Bizottság továbbra is legfontosabb energiapolitikai prioritásának tekinti az orosz energiahordozók örökös és teljes körű kitiltását az EU-ból, így a növekvő amerikai LNG-beszerzések mellett is kitart. És bár az energiamix kialakítása tagállami hatáskör, Brüsszel szankciókkal és kereskedelmi intézkedésekkel igyekszik szűkíteni az országok energiapiaci mozgásterét. Az orosz olaj és gáz kivezetésének célkitűzése ráadásul már a magyar politikában is markánsan megjelenik: a Tisza Párt annak ellenére a programjába emelte a brüsszeli elvárást, hogy az a társadalom széles körének súlyos gazdasági károkat – ezer forint feletti üzemanyagárakat, valamint három és félszeres rezsidíjakat – okozna, továbbá azt a magyarok többsége elutasítja.

Brüsszel amerikai elköteleződésének társadalmi legitimitása nemcsak Magyarországon, de Európa-szerte ingatag lábakon áll. A Századvég Európa-projekt kutatásának eredményei rámutatnak, hogy a véleménnyel rendelkező uniós polgárok 54 százaléka nem tartja elfogadhatónak, hogy az EU a vezetékes orosz gázbeszerzéseit drágább amerikai cseppfolyósított gázra cserélje.

A kérdés megosztja a tagállamokat: a szankciópárti skandináv és balti országokban – amelyek jellemzően már fel is mondták kereskedelmi kapcsolataik nagy részét Oroszországgal – a többség (Finnországban a választ megjelölők 69 százaléka, Észtországban 62 százaléka) a váltás mellett van. 

A kelet-közép-európai országok – jelenlegi beszerzéseik, valamint történelmi és földrajzi adottságaik miatt – azonban nem támogatják a beszállítók közötti cserét: Magyarországon és Bulgáriában az elutasítók aránya 73, Görögországban 71 százalék.

 Érdekesség, hogy a kérdés leginkább azoknak a tagállamoknak (Franciaország, Spanyolország, Belgium) a lakosságát osztja meg, amelyek jelenleg is nagy mennyiségben vásárolnak orosz gázt, de azt nem vezetékes, hanem cseppfolyósított formában teszik.