A fizetés kérdése sokszor sajnos még mindig ingoványos talaj. De nem kellene annak lennie. Ne féljünk a bérgyárgyalástól, mert az, ahogyan a pénzről és a juttatásokról egyeztetünk, már önmagában fontos visszajelzés a munkáltatónak a tárgyalástechnikánkról és az önbecsülésünkről. Térképezzük fel az aktuális iparági és országos átlagokat, kalkuláljuk bele a kiegészítő juttatásokat – mint a cafeteria, a bónuszok vagy a home office lehetősége –, és határozzunk meg egy rugalmas, tól-ig sávot. Így megtartjuk a mozgásterünket, miközben egy céltudatos, határozott szakember képét mutatjuk magunkról.
A "jelentkezek mindenhova és kész" stratégia helyett válasszuk a fókuszált jelentkezést
A kényelmes, nagy elérésű portálok hamis biztonságérzetet adhatnak. Csábító lehet naponta ötven helyre beküldeni a sablonos jelentkezésünket, "hátha valahol bejön" alapon. A professzionális toborzók azonban azonnal kiszúrják a tömeggyártott pályázatokat. Ehelyett válasszunk ki kevesebb, de számunkra valóban vonzó céget. Nézzünk utána a hátterüknek, a futó projektjeiknek, és a kísérőlevélben mutassuk meg, hogy pontosan értjük, mivel foglalkoznak. Ezzel a minimális plusz energiával azonnal a mezőny felső tíz százalékába katapultáljuk magunkat.
A sikeres karrierépítés nem sprint, hanem maraton.
Az országos munkaerőpiacon való érvényesüléshez higgadt kitartásra van szükség. Ne vegyük személyes kudarcnak, ha egy-egy ígéretesnek tűnő interjú után nem ránk esik a választás, hiszen a felvétel sokszor apró nüanszokon, vagy éppen a csapattal való személyes "kémián" múlik. Ha azonban okosan választjuk meg a keresési platformunkat, elkerüljük az elavult, túlzsúfolt rendszereket, és folyamatosan csiszoljuk a kommunikációnkat, az eredmény nem fog elmaradni. A tudatosság és a kitartás végül mindig meghozza azt a lehetőséget, amely megéri a befektetett munkát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!