Mindenkit magával ránt a frontvonalon fekvő erőmű tragikus sorsa

Több halálos dróntámadás érte a napokban a zaporizzsjai atomerőmű mellett fekvő Energodart. A civil veszteségeken túl a vállalatváros veszélyeztetése közvetlenül befolyásolhatja Európa legnagyobb atomerőművének biztonságos üzemeltetését is.

A Zaporizzsja atomerőmű tragikus sorsa minden érintettet magával ránt Fotó: Ukrainian Presidency / Handout Forrás: X02934

Ukránként és oroszként is áldozatok

És hogy kik ezek az emberek, akiket a dróntámadások fenyegetnek? A frontvonal közvetlen szomszédságában fekvő Energodar példája jól tükrözi az Oroszország által megszállt területek sajátos jogi és demográfiai helyzetét. A nemzetközileg Ukrajna szuverén területeként elismert város háború előtti lakossága és az atomerőmű magasan képzett mérnökgárdája túlnyomórészt ukrán nemzetiségű volt. A Roszatom és a helyi orosz adminisztráció az elmúlt években helyi értesülések szerint sok esetben az orosz állampolgárság és az orosz útlevél felvételéhez kötötte a munkaszerződések megújítását, illetve a szociális és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Így a dróncsapások áldozatai­vá váló helyi üzemeltetési és kiszolgáló személyzet tagjai jogilag és papíron gyakran már kettős státuszban szerepelnek a statisztikákban, miközben etnikailag a helyi, ukrán kötődésű munkaerőbázist alkotják. Emellett az atomerőműben orosz mérnökök is dolgoznak, valamint a NAÜ kollégái, akik szintén veszélyben és erős stressz alatt látják el feladatukat.

Egy korábbi támadás Zaporizzsjében, ezúttal nem közvetlenül az atomerőmű volt a célpont. Fotó: DMYTRO SMOLIENKO / NurPhoto

Az ukrán katonai hírszerzés (GUR) és az Energoatom ezzel párhuzamosan visszautasítja a lakossági célpontok támadását, és rendszeresen orosz hamis zászlós provokáció­ként vagy a lakóövezetekbe telepített orosz katonai logisztika és elektronikai hadviselési rendszerek elleni járulékos veszteségként kezeli a térségben zajló incidenseket.

Pénzzabáló, sebezhető és veszélyes monstrum

Ezzel együtt a Zaporizzsja atomerőmű üzemeltetését, még ha áramot nem is termel, biztosítani kell, csakhogy a korábbi szakemberállomány mára a töredékére zsugorodott. Ez hosszú távon is nukleáris kockázatot jelent, aminek a kezelése – mint az oroszországi szakemberek rotációja és az átképzések – hatalmas logisztikai terhet ró a Roszatomra.

Az erőmű mind a hat blokkja hideg leállásban van, vagyis nem termel villamos energiát a hálózatra, ugyanakkor a fűtőelemek folyamatos hűtése és a biztonsági rendszerek fenntartása komoly külső áramigényt generál, naponta nagyjából 1200–2400 MWh villamos energiát fogyaszt.

A létesítmény körüli alállomások és távvezetékek sérülésekor a vészhelyzeti dízelgenerátorokat kell bekapcsolni. Egy-egy generátor óránként több száz liter gázolajat fogyaszt, a teljes komplexum szükséghelyzeti ellátása hálózati áramszünet esetén naponta több százezer liter üzemanyagot éget el, ennek utánpótlása a frontvonalon nehéz és veszteséges a Roszatomnak. Összességében az erőmű fenntartása havi szinten több tíz millió dolláros költséggel járhat.

Mi sem ússzuk meg a hatását

A hatalmas fenntartási költségű üzemmé alakult erőmű a háború előtt az ukrán áramtermelésnek nagyjából 20–25 százalékát adta. Nemcsak Zaporizzsje kiesése miatt, de Kijev folyamatos importkényszerben van az európai hálózat felől. Mivel ennek a segélyáramnak a jelentős része a magyar határkeresztező kapacitásokon keresztül áramlik be, a tágabb regio­nális spotpiacokon (a közép-európai áramtőzsdéken, köztük a magyar HUPX-en) is tartósan magasan tartja a strukturális alapárakat, növelve a kiszámíthatatlanságot.