A cégvezető a dolgozóknak április 7-én a cég havilapjában azt írja, „…továbbra is sok a megrendelésünk, és fegyelmezett munkával képesek vagyunk betartani a teljesítési határidőket is.” Eközben – ahogy a cégvezető utalt rá – március közepén már elküldte levelét a kormány minisztereinek, indokait megfogalmazva… Majd április 28-án már úgy fogalmaz a cégvezető: „…a koronavírus-járvány okozta válsághelyzet miatt az acélipari piac leállt, emiatt drasztikusan lecsökkent a kereslet a Dunaferr termékeire.” Ezt így egymás után olvasva felmerül az emberekben, hogy a cégnek miért nincs tartaléka? És persze itt van a magyar állam, amely úgy adná oda a pénzt tulajdonrész-vásárlással, hogy azzal garanciát kapna a foglalkoztatásra és a környezetvédelmi fejlesztések megvalósítására.
Hogyan is jutottunk idáig? A Dunaferrt 2004-ben privatizálta a szocialista Medgyessy-kormány, a kormánytag, majd miniszterelnök – később a pártját is eláruló – Gyurcsány Ferenccel a „fedélzeten”.
Elkótyavetyélték az állam vagyonát, ideértve az állami cégben tulajdonos, akkor szocialista vezetésű Dunaújváros részesedését is. Így a magyar államnak és a városnak attól kezdve nem maradt lehetősége arra, hogy tulajdonosként vagy tulajdonostársként közvetlenül szerepet vállalhasson a cég működésében.
A Dunaferr privatizációs szerződésében foglaltak teljesítésének igazolása már a Gyurcsány-kormány ideje alatt történt. A városban élő emberek életminősége és egészsége szempontjából fontos környezetvédelmi előírásokra vállaltakat azonban mind a mai napig nem teljesítette a cégcsoport, miközben erre a jelenlegi kormány és Dunaújváros MJV előző fideszes vezetésű önkormányzata többször is felszólította a vállalat menedzsmentjét 2019 őszén.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!