Résztulajdon-vásárlással segíthet az állam a Dunaferren

Nincs jól a koronavírus-járvány következményei miatt a világgazdaság, annak részeként az acélipar sem. Ez alól ennek dunaújvárosi képviselője, a Dunaferr sem kivétel. Hogy miért nincs jól, azt nemcsak a járvány következményeinek köszönheti, hanem eddigi gazdálkodásának, és az ISD csoporton belüli kötelezettség-vállalásának is. A cégnél évek óta napirenden van a foglalkoztatás és a cég fennmaradása, működése szempontjából kulcsfontosságú környezetvédelem kérdése.

Forrás: duol.hu

Közismert, hogy az acéliparban az uniós előírások gátat szabnak annak, hogy a Dunaferr közvetlen állami támogatást kapjon. Most a koronavírus-járvány „újabb fejezetet” nyitott ebben a témakörben is. Jevgenyij Tanhile­vics, az ISD Dunaferr Zrt. cégvezetője levelet írt a magyar kormány minisztereinek és a dolgozók felé is, felhívva a figyelmet az acél­ipari cég nehéz helyzetére – olvasható a duol.hu-n.

Az indokok érthetőek, a jelenlegi helyzetet tükrözik, de az is fontos szempont, hogy milyen okok vezettek ehhez. A cégvezető pontosan tudja ezeket. Jevgenyij Tanhilevics most mégis állami szerepvállalást sürget. Valóban fontos az állami szerepvállalás, de nem abban a formában, ahogy a cégvezető kérte. Leveléből kiderült, hogy hitelfelvétel elősegítését, állami beruházások kapcsán megrendeléseket kért, egy olyan intézkedéscsomagot, amit az Európai Unió abban a formában nem enged.

A szén-dioxid-kvóta megléte kulcskérdés egy iparvállalat gazdálkodásában. A Dunaferr ebben nem áll jól. Egyáltalán, mi is a szén-dioxid-kvóta? Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor pénzre váltott légszennyezettség. Hogyan is lesz árucikk ebből, ami a Dunaferr kötelezettségeinek egy jelentős részét adja? Minden cég januártól decemberig monitorozza szén-dioxid-kibocsátását, majd a következő évben, március végéig le kell adnia a mért adatokat. Ezek alapján, ha túllépte a kvótát, április végéig meg kell vásárolnia a hiányzó mennyiséget. Ez a megoldás önszabályozó módon hajtja a cégeket afelé, hogy minél hatékonyabban, és minél kevesebb CO2-kibocsátással termeljenek. Nos, ez nem sikerül évek óta a Dunaferrnek, a többi között a környezetvédelmi fejlesztések eddigi elmulasztása miatt.

Hogy az előbbi gondolatmenetet folytatva az indokok mellett az okokról is beszéljünk, ennek valós bizonyítéka az ISD Dunaferr 2018. évi beszámolójáról készült, ezidáig ismert „legfrissebb” könyvvizsgálói jelentés (amely nyilvánosan is elérhető – a szerk.). E szerint – a fejezet tárgyánál maradva – a vállalatvezetés 2018-ban nem képzett céltartalékot a szén-dioxid-kibocsátásból eredő jövőbeli kötelezettségek teljesítésére. Mindezek ellenére a mérlegadatokban több mint 10 milliárd forint adózott eredményt mutatott ki a cég, miközben a könyvvizsgáló véleménye szerint a Dunaferrnek tehát több mint 17 milliárd forint értékben céltartalékot kellett volna elszámolnia a konszolidált beszámolójában. Ha ezt megtette volna, akkor nem tízmilliárdos nyeresége, hanem hétmilliárdos vesztesége lett volna kimutatva. Ez utóbbiból így nem, amíg az előbbiből bizony megvan a lehetősége az osztalék kifizetésére a tulajdonosok részére. A részvényesek közgyűlésének döntése, hogy élnek-e ezzel.

A cégvezető a dolgozóknak április 7-én a cég havilapjában azt írja, „…továbbra is sok a megrendelésünk, és fegyelmezett munkával képesek vagyunk betartani a teljesítési határ­időket is.” Eközben – ahogy a cégvezető utalt rá – március közepén már elküldte levelét a kormány minisztereinek, indokait megfogalmazva… Majd április 28-án már úgy fogalmaz a cégvezető: „…a koronavírus-járvány okozta válsághelyzet miatt az acélipari piac leállt, emiatt drasztikusan lecsökkent a kereslet a Dunaferr termékeire.” Ezt így egymás után olvasva felmerül az emberekben, hogy a cégnek miért nincs tartaléka? És persze itt van a magyar állam, amely úgy adná oda a pénzt tulajdonrész-vásárlással, hogy azzal garanciát kapna a foglalkoztatásra és a környezetvédelmi fejlesztések megvalósítására.

Hogyan is jutottunk idáig? A Dunaferrt 2004-ben privatizálta a szocialista Medgyessy-kormány, a kormánytag, majd miniszterelnök – később a pártját is eláruló – Gyurcsány Ferenccel a „fedélzeten”.

Elkótyavetyélték az állam vagyonát, ideértve az állami cégben tulajdonos, akkor szocialista vezetésű Dunaújváros részesedését is. Így a magyar államnak és a városnak attól kezdve nem maradt lehetősége arra, hogy tulajdonosként vagy tulajdonostársként közvetlenül szerepet vállalhasson a cég működésében.

A Dunaferr privatizációs szerződésében foglaltak teljesítésének igazolása már a Gyurcsány-kormány ideje alatt történt. A városban élő emberek életminősége és egészsége szempontjából fontos környezetvédelmi előírásokra vállaltakat azonban mind a mai napig nem teljesítette a cégcsoport, miközben erre a jelenlegi kormány és Dunaújváros MJV előző fideszes vezetésű önkormányzata többször is felszólította a vállalat menedzsmentjét 2019 őszén.

A vállalat vezetése és a jobbikos Pintér Tamás azonban – akkor országgyűlési képviselőként, polgármesterjelöltként – a kormány és a fideszes önkormányzat által javasolt segítségnyújtást elutasította, sőt károsnak nevezte az uniós szabályozás miatt szóba jöhető állami résztulajdon-vásárlást, amivel egyébként a munkahelyek megtartását, valamint a környezetvédelmi beruházások megvalósítását is el lehetne érni.

A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatják.