Túl olcsón kel el a liba és a kacsa

Bajba kerülhetnek a hazai víziszárnyastartók, a kacsáért és a libáért is jóval kevesebbet fizetnek a felvásárlók, mint egy éve, ráadásul a költségek is növekedtek, emiatt sokan veszteséggel zárhatják az évet. Ha az árak továbbra sem emelkednek, az év végi számvetés során többen dönthetnek úgy, hogy felhagynak eddigi tevékenységükkel.

– A béreket nem vihetjük lejjebb, hiszen már most is nagyon nehéz munkaerőt találni az ágazatban, éppen ezért a bértömeget kell csökkenteni, vagyis automatizálással, digitalizációs fejlesztésekkel kell minél több kézi munkaerőt kiváltanunk – mutatott rá a szakember. Ezen beruházások azonban jelentős anyagi ráfordítást igényelnek, a kisebb gazdálkodók nem igazán tudják saját erőből megtenni a szükséges fejlesztéseket.

Szabó Miklós ezért elsősorban az integráció elterjedésében látja a megoldást. – A tőkeerős, integrátori szerepet betöltő cégek viszont képesek állni a versenyt az európai és a világpiacon egyaránt – mondta.

Az egyik legnagyobb versenytársunknak számító Lengyelországban is ez a modell terjedt el, a nagyobb cégek vegyesvállalatokat alapítanak a kisebb termelőkkel, akik így jóval hatékonyabban tudnak gazdálkodni. A szakember szerint itthon is vannak hasonló kezdeményezések, azonban a folyamat még csak az elején jár. A hazai gazdálkodók gondolkodása még elég konzervatív, nem sokan vágnának bele szívesen a közös termelésbe.

A víziszárnyastartás különösen érzékenyen reagál a külpiaci folyamatokra. A magyar állattartók jóval több kacsát és libát tudnak a piacra vinni, mint amennyit a hazai vásárlók megvesznek. A libák 90 százalékát, a kacsáknak pedig 70-80 százalékát a külpiacokon adják el a termelők. Éppen ezért nem mindegy, hogy az exportpiacokon milyen versenyhelyzetben vannak a magyar kacsa- és libatartók.