Túl olcsón kel el a liba és a kacsa

Bajba kerülhetnek a hazai víziszárnyastartók, a kacsáért és a libáért is jóval kevesebbet fizetnek a felvásárlók, mint egy éve, ráadásul a költségek is növekedtek, emiatt sokan veszteséggel zárhatják az évet. Ha az árak továbbra sem emelkednek, az év végi számvetés során többen dönthetnek úgy, hogy felhagynak eddigi tevékenységükkel.

Míg néhány éve ezrével vágták le az állatokat a madárinfluenza miatt a magyar víziszárnyas-ágazatban, mára végérvényesen eltűntek a 2017-es járvány hatásai. A termelés visszaállt a korábbi szintjére, kacsából és libából is jóval több került a piacokra idén, mint egy-két évvel korábban. Ez a folyamat pedig nem csak hazánkban játszódott le.

Az Európai Unió számos mezőgazdasági ágazatában vezető szerepet betöltő Lengyelországban is óriási ütemben zajlott az állományok bővítése. Szabó Miklós, a Magyar Lúdszövetség elnöke szerint bár örvendetes, hogy végre magára talált a víziszárnyastartás a kontinensen, mára túltermelés alakult ki a piacon, ami az árak meredek zuhanását hozta magával.

A lúdtenyésztők azt remélik, ősszel magához tér a piac, amikor kezdődik a szárnyasok szezonja
Fotó: MTI Fotó: Rosta Tibor

A szakember lapunknak adott nyilatkozatából kiderült, hogy a kacsáért 15-20 százalékkal kevesebbet fizetnek a felvásárlók, mint egy évvel korábban. Mivel a liba helyettesítő termékként van jelen a piacokon, így ezen szárnyas húsáért is kisebb összeget kaphatnak a gazdálkodók. Az áresés itt is eléri a 15 százalékot.

– A kacsa tavaly ősz óta egyre olcsóbban kel el, a vevők, vagyis az áruházláncok ugyanis azonnali árcsökkenéssel reagáltak a többlettermelésre. A gazdálkodók dolgát ugyanakkor nemcsak ez, hanem a magasabb termelési költségek is megnehezítik – fogalmazott az elnök.

A takarmányok drágulása, a növekvő energiaárak, a magasabb bérek és a dráguló szolgáltatási díjak összességében 15 százalék körüli mértékben emelik a termelők költségeit. Szabó Miklós szerint az állattartóknak nincsenek ekkora tartalékaik, ezért elképzelhető, hogy sokan kénytelenek lesznek veszteséggel zárni az évet.

Ám még van remény arra, hogy ősszel magára talál a piac, a kacsa és a liba iránti kereslet ugyanis ebben az időszakban magasabb, Márton-nap körül pedig nemcsak a külpiacokon, hanem idehaza is több fogy a szárnyashúsból.

Ellenben ha hosszúra nyúlik a mostani áldatlan állapot, akkor a veszteséges gazdálkodók fejében az év végén megfordulhat a gondolat, hogy érdemes-e folytat­niuk a tevékenységüket.

A lúdszövetség elnöke szerint a kedvezőtlen piaci helyzet kompenzálását a gazdák nem várhatják támogatásoktól. Rövid távon a hatékonyabb munka- és üzemszervezéssel csökkenthetik a kiesés mértékét, hosszabb távon viszont a termelést kell hatékonyabbá tenniük.

– A béreket nem vihetjük lejjebb, hiszen már most is nagyon nehéz munkaerőt találni az ágazatban, éppen ezért a bértömeget kell csökkenteni, vagyis automatizálással, digitalizációs fejlesztésekkel kell minél több kézi munkaerőt kiváltanunk – mutatott rá a szakember. Ezen beruházások azonban jelentős anyagi ráfordítást igényelnek, a kisebb gazdálkodók nem igazán tudják saját erőből megtenni a szükséges fejlesztéseket.

Szabó Miklós ezért elsősorban az integráció elterjedésében látja a megoldást. – A tőkeerős, integrátori szerepet betöltő cégek viszont képesek állni a versenyt az európai és a világpiacon egyaránt – mondta.

Az egyik legnagyobb versenytársunknak számító Lengyelországban is ez a modell terjedt el, a nagyobb cégek vegyesvállalatokat alapítanak a kisebb termelőkkel, akik így jóval hatékonyabban tudnak gazdálkodni. A szakember szerint itthon is vannak hasonló kezdeményezések, azonban a folyamat még csak az elején jár. A hazai gazdálkodók gondolkodása még elég konzervatív, nem sokan vágnának bele szívesen a közös termelésbe.

A víziszárnyastartás különösen érzékenyen reagál a külpiaci folyamatokra. A magyar állattartók jóval több kacsát és libát tudnak a piacra vinni, mint amennyit a hazai vásárlók megvesznek. A libák 90 százalékát, a kacsáknak pedig 70-80 százalékát a külpiacokon adják el a termelők. Éppen ezért nem mindegy, hogy az exportpiacokon milyen versenyhelyzetben vannak a magyar kacsa- és libatartók.