Bibó István ikon. Nem csupán ikonikus alakja a huszadik századi magyar történelemnek és fontos szereplője a modern magyar társadalomtörténeti, jogtudományi és politológiai kutatásoknak, de a megingathatatlan erkölcsi alapokon álló, bátor közéleti magatartásnak és a szabadságnak is örök ikonja. A zsidókérdésről vagy éppen a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról írott tanulmányainak éppúgy a nemzeti emlékezetünkben van a méltó helye, mint a szabadságszerető ember tízparancsolata örökérvényű sorainak.
Különleges könyv jelent meg nemrégiben róla.
Kukorelli István (jogtudós, professzor, akadémiai doktor, egykori alkotmánybíró) és Szoboszlai-Kiss Katalin (a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense, a Jog–Állam–Politika szakfolyóirat vezető szerkesztője) Aki a tízparancsolata szerint élt – Bibó István emlékezete című műve a maga szakmai és tartalmi sokszínűségével, tematikai változatosságával és gazdag illusztráltságával fontos hozzájárulás Bibó István életének, munkásságának, s napjainkban is aktuális gondolatainak és recepciójának tanulmányozásához.
Az impozáns nyomdai kivitelű, csaknem háromszázoldalas könyv három részből áll.
Az első egység tizennégy, néhány kivételével korábban már folyóiratokban és tanulmánykötetekben publikált dolgozatot tartalmaz, amelyek között áttekintő életrajzi vázlatot és részletes szaktanulmányt (például Bibó István és Magyary Zoltán vitájáról az 1940-es évek első feléből, a magyar közigazgatás alkotmányosságáról és demokratizmusáról, vagy Szókratész és Bibó életútjának, valamint morális megalapozottságú közéleti magatartásának összehasonlításáról) egyaránt találunk.
Az első rész utolsó két egységében Bibó István szépirodalmi érdeklődését és irodalmi kapcsolatrendszerét mutatják be. A filológiailag megalapozott és forrásértékű tanulmány mellett egy kivételesen igényes válogatásban Bibó szellemiségében, illetve az ő emlékére született irodalmi alkotások – versek és prózák – is olvashatók. Ebben a fejezetben jól megfér egymás mellett az 1980-as évek népi ellenzékének (amelyből jórészt az alapvetően jobbközép gyűjtőpárt, a Magyar Demokrata Fórum sarjadt) képviselője, Nagy Gáspár és a demokratikus ellenzéki (amely csoportból később a liberális Szabad Demokraták Szövetsége jött létre) kötődésű Petri György. De rajtuk kívül még többek között Weöres Sándor, Csoóri Sándor, Képes Géza, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Esterházy Péter, Konrád György, Sándor Iván szövegei színesítik ezt az egységet.
A könyv második része a Bibó-ikonológiához járul hozzá fényképek közlésével, míg a zárórész a Bibóhoz kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat mutatja be. Így az emlékére állított emléktáblák és szobrok mellett az emlékére kibocsátott plaketteket és érmeket, valamint az őt ábrázoló, illetve a szellemiségét idéző grafikai munkákat. Kukorelli István és Szoboszlai-Kiss Katalin kötete a XX. századi jog- és történettudomány, a közigazgatástörténet és az elméleti politika, valamint az emlékezetkultúra, s az irodalom- és a művészettörténet számára is forrásértékű tanulmányokat, képeket és tényadatokat tartalmazó reprezentatív könyv, amely már kiállításában is méltó témájához – és Bibó Istvánhoz, a már említett Csoóri Sándor szavaival „a történelem utolsó úriemberéhez”.
