Hogy is lett volna, amikor a felvételek tanúsága szerint egy forgalmas szálloda egész jókora étkezőtermét kellett volna pár ember kedvéért lezárni. Ez eleve lehetetlen lett volna, hiszen a szállóvendégeket is ki kellett volna tiltani az étteremből egy kis belterjes munkahelyi kupaktanács kedvéért. Olyan helyzetet akart teremteni a balvezér, mint A tanú című kultuszfilmben, amikor Bástya elvtárs egy szem magában lubickolt az ő méltóságos kedvéért hermetikusan, minden földi halandó proletár elől lezárt uszodában.

Valójában teljesen világos, mi volt az ábra. 

Hát ez nem megy ilyen könnyen, Magyar elvtárs. Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász lapunknak elmondta, hogy bűncselekmény is lehetett a riporter erőszakos eltávolítása egy nyilvános helyről. Egy szállodában ugyanis kizárólag a hotel biztonsági emberei intézkedhetnek, másnak nincs rá joga. Márpedig a Jakab Péter-alteregó pártführer testőre nem a szálló kötelékébe tartozik. Amúgy sem indokolta semmi, hogy bunkó kommunista módon ki akarja dobatni a Hír TV munkatársát, aki egy nyilvános helyen kérdést intézett hozzá határozottan, de az udvariassági szabályokat betartva. A balos média lieblingje azonban rögtön a saját smasszeréhez fordult, meg sem próbált emberi módon reagálni a suttyó megyei párttitkárstílus helyett. Fennhéjázó dafke provokációként értékelhető a viselkedése annak ismeretében, hogy kiszivárgott a hangfelvétel: újságírókat lökne a Dunába. Így valószínűleg inkább a nyilas keretlegények módszerei jelenthették számára a követendő mintát.

Már csak az a kérdés, mi lesz a következő sajtótámadó lépése. 

A Tisza-vezér túlment minden határon, de az őt ajnározó balmédia se maradt el sokban tőle, ami a gyomorforgató hozzáállást illeti. Az anyjukat gyalázza nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel, köcsögnek nevezi őket, ám ők gerinctelenségi rekordokat döntve mégis kajánkodnak a harmincas évek Németországának hangulatát idéző diszkriminatív bánásmód nyomán. A Telex például Kipakolták a Hír TV propagandistáját belső címmel volt képes beszámolni a penetráns jogtalanságról. Örömködnek a bicskanyitogató tiszás agresszión, mert tetszik nekik a náciesélyes eljárás.

Egy szempontból viszont elhamarkodottan törtünk pálcát Magyar elvtárs feje felett. Azt mondtuk, hogy mindenkit utál a balos vígjátéki maharadzsa, műanyag macsó. Belátjuk, tévedtünk, mert például Manfred Weberről, a balra tartó néppárt elnökéről, illetve az EU mai magyargyűlölő vezetőiről soha semmilyen bírálatot nem mond. Milyen érdekes véletlen: a leginkább az emberi moráltól „független” hazai neo­kommunista sajtó is pont ebben a félretaposott cipőben jár. És így barátságuk megbonthatatlan – ahogy a régi pártállami szovjet-szervilis időkben fogalmaztak. Mit mondhatunk erre? Megérdemlik egymást.