De nézzük, mit mond a világhírű professzor, Jeffrey Sachs a mögöttes okokról! Így kezdi: „Az Egyesült Államok 1992 óta törekszik arra, hogy gyengítse Oroszországot, mint ahogy természetesen már 1945 óta megpróbálta feltartóztatni a Szovjetuniót. Az amerikai külpolitika célja a hegemónia volt – vagyis teljes, mindenre kiterjedő dominancia.” Ezt mondja Sachs, aki megint csak nem vádolható oroszbarátsággal – inkább tárgyilagossággal. Ezután kifejti, hogy az USA könyörtelenül rálépett a NATO bővítésének útjára, noha 1990-ben James Baker még ennek az ellenkezőjét ígérte Gorbacsovnak, cserébe, hogy Gorbacsov beleegyezett a német egységbe és a kommunista tábor felbomlásába. Egyoldalúan felmondta a rakétaelhárító védelmi rendszerről szóló ABM szerződést 2002-ben – tehát amikor már Putyin volt az elnök, aki közeledni próbált a Nyugathoz –, és ­Aegis ballisztikus rakétavédelmi rendszert telepített Oroszország szomszédságában az oroszok heves tiltakozása ellenére.

Sachs kifejti, hogy a 2022-es háború megelőzhető lett volna: „Csak arra lett volna szükség, hogy Joe Biden beleegyezzen abba: a NATO nem terjeszkedik Ukrajna felé, továbbá hogy az USA ösztönözze a Minszk II. megállapodás tiszteletben tartását.” A minszki megállapodásokat Merkel, Hollande, Putyin és Porosenko hozták össze, de hát hiányzott közülük a „nagy”, vagyis az USA, utóbbinak pedig nem állt érdekében a béke garanciájának megőrzése. Igaz, Merkel és Hollande is bevallotta nemrég, hogy ezek a megállapodások csak azért kellettek, hogy Ukrajnának legyen ideje felkészülni – pontosabban az Egyesült Államoknak Ukrajnát felkészítenie a háborúra Oroszországgal. 

Sachs, aki egyébként Gorbacsovnak és Jelcinnek is tanácsadója volt, azt javasolta Washingtonnak: tekintse Oroszországot a partnerének, ne az ellenségének, mert már nem az. „Nem osztották a nézeteimet” – mondja. Egyetlen dolgot vegyünk figyelembe, amit Sachs hangsúlyoz: az amerikai nagystratégia Oroszországra mindig is ellenségként tekint, tekintet nélkül az 1990-ben bekövetkezett változásokra. Kérdezem én: akkor bizonyos, hogy mindig és mindenben Oroszország és Putyin a hibás? És ezt nem azért kérdezem, mert oroszpárti vagyok – ők is megérik a pénzüket, ahogy szokás mondani –, pusztán az objektív és realista külpolitikai megközelítés érdekében említem meg szerényen.

Sachs meglepő egyértelműséggel jelenti ki az interjúban, hogy a 2014-es majdani „forradalom” – amikor elűzték a hatalomból az oroszpárti Janukovicsot – az USA által támogatott puccs volt, nélkülük ez nem ment volna. Ahogy fogalmaz: „Az USA a rendszerváltó műveletek rabja.” (Ezt mi is tudjuk már – szerencsére nálunk nem jött be, ahogyan sok más országban is csak romokat hagytak maguk után az amerikaiak.)

Végül az interjúban egyetért Orbán Viktor háborúval kapcsolatos nézeteivel, és azt mondja: az Európai Uniónak béketárgyalással kellene segítenie Ukrajnát. Sajnálatosan az Egyesült Államok megakadályozta a ­2022-es békekötést, akkor hol volt az EU? – kérdezi. Válasza: az Egyesült Államok oldalán, nem pedig az ukrán békeérdek mellett.

Összegzésképpen szeretném összekötni a két interjú tanulságait, kiemelve, hogy itt nem orosz szakértők beszéltek, hanem tekintélyes amerikai közszereplők. A mantrát ismerjük, hangoztatni is kell nap mint nap: Oroszország háborús agressziót követett el Ukrajnával szemben 2022. február 24-én. De hogyan jutottunk el idáig?

A Szovjetunió szétesett 1991-ben, az Egyesült Államok pedig ígéretszegő módon elindította a NATO keleti irányú bővítését, miközben mint védelmi rendszer, már nem állt ellenséges viszonyban Oroszországgal, mégis annak tekintette, továbbra is ellenségnek. Putyin már 2000-ben kérte felvételét a NATO-ba, bizonyára azért, mert világháborút akart… Kérését elutasították. Putyin 2007-ben a híres müncheni beszédében felvázolta az orosz biztonsági érdekeket, kérte azok figyelembevételét. Nem érdekelt senkit. 2014-ben az USA segédkezett, sőt szervezte a majdani puccsot, s egy előtte kérdés nélkül hajbókoló elnököt és kormányt helyezett Ukrajna élére.

 2021 végén Putyin még egyszer üzent, hogy nincsenek háborús szándékai, de szemmagasságban akar tárgyalni a nagyhatalmakkal, s békében akar élni Európával – ezt szinte minden beszédében elmondta. Választ nem kapott. A 2022-es müncheni biztonsági konferencián Zelenszkij bejelentette, hogy a NATO tagja akar lenni, s ez pozitív fogadtatásra talált. Ez határkő volt Putyin számára.

A háborús agresszió elindult, de már február végén, márciusban tárgyalások kezdődtek a békekötés feltételeiről, s a felek nagyjából meg is egyeztek. Ám ekkor jött Boris Johnson – a demokraták és a globális elit megbízottjaként –, és leállította a békekötést, azzal biztatva Ukrajnát, hogy a Nyugat kellő segítséget ad ahhoz, hogy megnyerjék ezt a háborút az oroszok ellen. Azóta az Egyesült Államok és az EU minden lépése a háború folytatását segíti elő, ezeket már nem részletezem. Zelenszkij ismét hajlandó lett volna a béketárgyalásokra, erre Bidenék megengedik nekik az ATACMS rakéták alkalmazását orosz területeken, a britek és a franciák pedig azonnal csatlakoznak hozzájuk.

Itt tartunk. 

 Igen, Oroszország követett el agressziót. De a provokátorok, akik ebbe belevitték Putyint, mindig tiszták és szentek maradnak? A provokátorok mindig megússzák a felelősségre vonást?