A modern május elseje gyökerei az 1886-os amerikai munkásmegmozdulásokhoz vezethetők vissza. Akkor több százezer dolgozó lépett sztrájkba a nyolcórás munkanap bevezetéséért.
A chicagói események, különösen a Haymarket téri összecsapás, amely során rendőrök és civilek is életüket vesztették, fordulópontot jelentettek a munkásmozgalom történetében. A történtek nyomán 1889-ben a párizsi munkáskongresszus május 1-jét a dolgozók nemzetközi napjává nyilvánította.
A tiltakozástól az állami ünnepig
Az első, 1890-es megmozdulások hatalmas tömegeket mozgattak meg, és a kezdetben egyszeri tiltakozásnak szánt akció hamar hagyománnyá vált. Május elseje ettől kezdve egyszerre lett a követelések megfogalmazásának és a munkások összetartozásának ünnepe.
A XX. század elején, a társadalmi feszültségek erősödésével, egyre inkább a tiltakozás és az ellenállás napjává vált,
még akkor is, amikor a hatóságok igyekeztek korlátozni a megmozdulásokat.
A két világháború között az államok eltérően viszonyultak hozzá: egyes helyeken elnyomták, máshol hivatalos keretek közé terelték.
A szocialista és kommunista országokban később kiemelt állami ünneppé vált, ahol felvonulásokkal és gyakran katonai parádékkal is megemlékeztek róla, így politikai tartalommal is bővült.
A második világháború után sok országban munkaszüneti nappá nyilvánították, ugyanakkor egyes helyeken elvesztette korábbi radikális jellegét – számolt be róla a The Guardian.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!