A magyarok jogfosztásának ügye máig rendezetlen

Nem csupán a magyar—szlovák viszonyban, de az Európai Unió szintjén is rendezetlen a csehszlová­kiai magyarok jogfosztását kimondó Benes-dekrétumok ügye. A szlovák együttműködés hiányában a napokban az Európai Parlament illetékes bizottsága sem tudta napirendre tűzni az ügyet. A lapunknak nyilatkozó Csáky Pál szerint Szlovákia nem sokáig bújhat ki a felelősség alól.

Politikai gesztusra várnak a Szlovákiában élő honfitársaink Fotó: MTI/Komka Péter

A tervekkel ellentétben nem került az Európai Parlament petíciós bizottsága szerdai és csütörtöki ülésének napirendjére a csehszlovákiai magyarokat állampolgárságuktól megfosztó, máig hatályban lévő Benes-dekrétumok ügye. A petíciós bizottság ugyanis úgy döntött, hogy a szlovák parlament elnökének, Andrej Dankónak novemberben – a petíciós bizottság levelére – küldött válaszát nem fogadja el, sőt visszautasítja azt, mivel Szlovákiának jelen pillanatban nincs értékelhető álláspontja.

„A szlovák parlament elnöke küldött egy levelet a petíciós bizottságnak, amelyben elkeni a problémát. Arra hivatkozik, hogy a dekrétumok történelmi dokumentumok, és nem világos a jogi hatásuk, de a lényegre nem válaszol. A petíciós bizottság koordinátorai azt mondták, hogy visszautasítják ezt a levelet és kérnek egy új választ. Ezenkívül az Euró­pai Bizottság jogi szolgálatához fordulnak információért, hogy miben üti a szlovák parlament 2007-es határozata a jelenlegi EU-s jogrendet” – tudtuk meg Csáky Páltól, a felvidéki Magyar Közösség Pártja EP-képviselőjétől.

Edvard Benest 1946. júniusában választották meg Csehszlovákia köztársasági elnökének. 1945 májusa és az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulása között elnöki dekrétumokkal kormányzott. A nevéhez fűződő 143 rendelet többsége még ma is hatályos. A dekrétumok nagyobb része az ország újjáépítésével foglalkozott, de harminchárom közvetlenül vagy közvetve a nem szláv nemzetiségek ellen irányult, korlátozva alapvető jogaikat. 1945. augusztus 2-án a 33. rendelet alapján megfosztották a magyarokat és németeket állampolgárságuktól, akik hontalanná váltak, és ezt követően közmunkára kötelezték őket. Lehetővé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, majd egy újabb rendelettel a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vétele is.

Üldözöttekké váltak a magyarok: a közszférában dolgozókat elengedték, nyugdíjai­kat, szociális és egészségügyi ellátásukat megvonták, a továbbiakban pedig betiltották a magyar nyelv használatát a hivatalokban és egyházi szertartásokon, nem jelenhettek meg magyar nyelven újságok, könyvek, sőt magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében 1945–46 telén fűtetlen marhavagonokban ­40-45 ezer magyart deportáltak a Szudéta-vidékre. Beindult a reszlova­kizáció, amely lehetőséget adott „az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak” a visszatérésre az anyanemzethez. Végül sikerült különböző módszerekkel elérniük a lakosságcserét Magyarországgal. 1947. április 12. és 1949. június 5. között 73 273 szlovák hagyta el Magyarországot, Szlovákiából 89 660 magyart űztek el.

Politikai gesztusra várnak a Szlovákiában élő honfitársaink
Fotó: MTI/Komka Péter

Az ügy a mai napig rendezetlen Magyarország és Szlovákia között. Ugyanazon Benes-dekrétumok alkalmazása miatt a németeknek már megtették a bocsánatkérést, ám ezzel a mai napig adósok a magyaroknak. Sőt, 2007. szep­tember 20-án a szlovák parlament elfogadta azt a határozatát, amelyben kimondta a dekrétumok érinthetetlenségét. A dekrétumokból „eredő jogi és tulajdonviszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok” – állt a határozatban, amely nagy felháborodást váltott ki nemcsak a felvidéki magyarok köré­ben, de Magyarországon és az Európai Parlamentben is.

Az Európai Parlament petíciós bizottsága az utóbbi években két petíció alapján kezdett foglalkozni az üggyel. Két és fél évvel ezelőtt a bizottság levelet küldött Szlovákiának azzal, hogy a Benes-dekrétumok kérdésének rendezését mérlegelhetné a cseh minta alapján. Jirí Paroubek, Csehország akkori miniszterelnöke tizenhárom éve, a csehországi Coexistentia-Együttélés Politikai Mozgalom elnökének, Kocsis Lászlónak írt válaszlevelében követte meg a csehországi magyarokat a második világháború után őket ért jogsérelmekért.

Kocsis László lapunknak elmondta, hogy nagyra értékelte ezt az egyedülálló politikai gesztust, de ennél többet várt a kormányfőtől. „Ugyanis a 2005. november 17-i levelemben arra is kértem Jirí Paroubek miniszterelnököt, hogy a bocsánatkérést a törvényhozás vonalán is támogassa annak minden jogi következményeivel. Azonban ezt már nem vállalta el, azzal a magyarázattal, hogy az úgynevezett kárpótlási törvényhozás az egyes nemzeti kisebbségek viszonyában a cseh politikai spektrumban nem látszik átjárható megoldásnak” – fejtette ki Kocsis.

Csáky Pál elmondta, hogy az Európai Bizottság részéről készül egy anyag a szlovák parlament 2007-es határozatával szemben, ami eddig nem volt. A dokumentum pontos elemzést fog tartalmazni arról, hogy a határozat hol sérti az európai uniós normákat, amelyre a szlovák félnek újra reagálni kell majd. Véleménye szerint ebben az esetben Szlovákia már nem bújhat ki a felelősség alól azzal, hogy történelmi dokumentum, mivel 2007-ben már EU-s tagállam volt.

„A petíciós bizottság koordinátorainak javaslata volt az újabb petíciót követően, hogy a szlovák parlamentnek írjunk egy levelet, miszerint rendezze ezt a kérdéskört. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy minden párt, még a kommunisták is megszavazták” – ismertette a Benes-dekrétumok ügyének kezdeteit Csáky Pál.