Újraírnák a történelmet az internet hősei

Ismeretlenek a szexuális zaklatás elleni kódszót (#metoo) festették arra a szoborra, amelyet a floridai Sarasotában állítottak ki, emléket állítva a második világháború végének. A világ egyik leghíresebb fotója alapján készült szobor 2019-ben már teljesen mást jelent, mint 1945-ben, s az se meglepő, hogy az azon szereplő férfi is a támadások kereszttüzébe került.

Festékkel tiltakoztak az alkotás ellen Fotó: SARASOTA POLICE DEPARTMENT HANDOUT Forrás: MTI/EPA/Sarasota Police

Távolítsák el a szobrot! – volt olvasható a hír kapcsán az internetes oldalak sokaságán. A fotó története alapján nem csoda, hogy a fiatal amerikaiaknak a jelenet nem értelmezhető. Az emlékezetes napon, 1945. augusztus 14-én egy feltehetően ittas tengerész Japán fegyverletételének hírére az utcára sie­tett, ahol válogatás nélkül csókolgatta a nőket. Ezen csókok egyikét örökítette meg Alfred Eisenstaedt fényképész, amelyet a Life magazin leközölt, illusztrálva az emberek boldogságát a háború végeztével.

A csókot követően az alkalmi pár szétszakadt, a férfi szó nélkül beleveszett a tömegbe. Éveken keresztül folyt a vita, ki is szerepel a fotón, nagy valószínűséggel a nő Greta Zimmer Friedman, a férfi George Mendoza volt, utóbbi pedig annak örült, hogy nem kell visszamennie a Csendes-óceán­ra, a fehér ruhás lányt pedig ápolónőnek nézte egyenruhája miatt. „Nem volt romantikus pillanat. Inkább olyasmi, hogy Istennek hála, vége a háborúnak” – mondta Greta Zimmer Friedman 2012-ben. A nő 2016-ban, a tengerész pedig néhány nappal ezelőtt, 95 éves korában halt meg. A fotó jelképpé vált, a túláradó örömöt, a béke áldását fejezte ki a nemzedékeknek.

Festékkel tiltakoztak az alkotás ellen
Fotó: MTI/EPA/Sarasota Police

A mai korban viszont mást mutat. George Mendoza magánéletéről nem lehet sokat tudni, feltehetőleg teljesen átlagos életet élt, viszont amikor meghalt, az erről szóló hír alá írt vélemények között rengeteg olyan értelmű szöveg olvasható, miszerint Mendoza szexuális ragadozó volt, aki egy nőt akarata ellenére megcsókolt, így semmiféle megbecsülés nem illeti meg. Épp ellenkezőleg, az általa elkövetett cselekedet az „erőszak kultúrájának” tipikus példája, mikor egy nővel azt lehetett tenni, amit a férfi akart, és ez a körülállóknak is öröm volt, s nem okozott felháborodást. Az összes korabeli beszámoló megemlíti ugyanakkor, hogy a fotón szereplők kedves emlékként tartották számon a történelmet formáló pillanatot, amely semmi módon nem befolyásolta későbbi életüket.

Az amerikai popkultúra számos jelentős alkotása tekinthető mai, nagyon cinikus szemmel sértőnek, esetleg egyenesen felháborítónak. Emlékezetes, bizonyos dalszövegek váltak kedvesből bántóvá, mint például a Baby, It’s Cold Outside című ötvenes évekbeli sláger, amelyben egy férfi igyekszik maradásra bírni partnernőjét, aki számos kifogással él, a férfi viszont nem fogadja el a szabadkozásokat. Az amerikai karácsonyok állandó, nagyon mérsékelten pikáns-szerelmes kísérőzenéjéből így vált a dal az erőszakkultúra szörnyű mementójává, s a #metoo-kampány hatására lekerült a rádiók lejátszási listájáról. Azt a dalt 1944-ben írták, nem sokkal azelőtt, hogy Mendoza megcsókolta Friedmant, s tavaly jutott a tiltás sorsára, nagyjából akkor, amikor a fotón szereplők eltávoztak ebből a világból.

A szoborról eltávolították a feliratot, de kérdéses, meddig maradhat a helyén.