Veszélyes kísérlet folyik Európában

Válságban van a nyugati fogyasztói társadalom, a keresztény kultúrának azonban vannak morális tartalékai — véli Douglas Murray brit közíró. A neokonzervatív gondolkodó szerint továbbra is ellenőrizetlenül zajlik a tömeges bevándorlás, miközben a multikulturalizmus képviselői továbbra sem ismerik be ideológiájuk képtelenségét. Murray — akinek könyve Európa furcsa halála címmel magyarul is megjelent — azt állítja, tagadhatatlan, hogy az iszlám vallásban vannak olyan elemek, amelyek az erőszak morális alapjaiként értelmezhetők.

A brit közíró alapjaiban kritizálja a „képtelenségeket állító” multikulturalizmust Fotó: Teknős Miklós

– Érdekes, hogy éppen az irgalmasságban látja a két kultúra közötti törésvonalat. Én azt tapasztaltam, hogy a közösségekre épülő keleti kultúrákban az emberek sokkal megbocsátóbbak egymással, mint a versenyt, a fogyasztást a középpontba helyező nyugati individualizmusban. Nem gondolja, hogy ez a keresztény érték mára elkopott a modern nyugati világban?

– De, ezzel egyetértek. A legutóbbi könyvem végén azt a kérdést teszem fel, hogy mit lehet tenni napjaink szélsőségesen individualista, narcisztikus, a fogyasztásra épülő társadalmaival. Szerintem itt kell a kultúrának és a vallásnak közbelépnie. Ha valakit szembesítünk azzal, hogy saját társadalma a fogyasztáson kívül semmilyen más szerepet nem adott neki, az illető biztosan megretten, elgondolkodik – még az Instagram-függő idióta is. Ösztönösen érezzük ugyanis, hogy emberi mivoltunkból adódóan sokkal többek vagyunk egyszerű fogyasztónál, ahogyan ösztönösen érezzük azt is, hogy többek vagyunk az állatoknál. A kereszténység értelmezi ezt az ösztönt, tanítása szerint az embert az különbözteti meg az állattól, hogy ő Isten gyermeke. Nehezebb kérdés, hogy vajon honnan ered ez az emberi ösztön. A kereszténység szerint a Teremtőtől, de ahhoz, hogy a nyugati társadalom morális problémáit megértsük, ezeken a kérdéseken nem csak a hívő embereknek kellene gondolkodniuk.

– A multikulturalizmus képviselői úgy gondolják, hogy éppen a kultúrák találkozásával, keveredésével léphet előre az emberiség. Ezt a nézetet teljesen elutasítja?

– Nem utasítom el teljesen, de mivel a multikulturalizmus képtelenségeket állít, alapjaiban kritizálom. Azt állítja például, hogy az emberiség történelme állandó vándorlás, vagyis a migráció természetes állapot. Én sokat utazom, és minél többet látok a világból, annál világosabbá válik a számomra: ami ma Európában történik, egyáltalán nem természetes. A multikulturalizmus ideológiájának másik képtelensége, hogy nem veszi figyelembe a kulturális különbségeket. Nézetük szerint a kultúrák, sajátosságaiktól függetlenül, bekerülnek egy olvasztótégelybe, majd abból valami egységes massza keveredik ki. Ez viszont nyilvánvalóan nem igaz. Nagyon is számít, hogy mely kultúrák találkoznak egymással, és az sem igaz, hogy miután találkoztak, mindig valamilyen összeolvadásra kerül sor. Ennek az eszmének a képviselői nem teszik fel maguknak ezeket a kérdéseket. Márpedig szerintem azért nem, mert nagyon félnek a válaszoktól.

A brit közíró alapjaiban kritizálja a „képtelenségeket állító” multikulturalizmust
Fotó: Teknős Miklós

– Az Európában történtek nem igazolták már, hogy tévedtek?

– Nem feltétlenül. Nem állíthatjuk ugyanis, hogy két kultúra találkozása esetén nincs esély a sikeres integrációra. Erre van létező példa. A probléma az, hogy ehhez számos együtthatónak kell egyszerre megjelennie, márpedig nem ismerjük a pontos képletet. Ez nagyon veszélyes kísérlet, és azt kívánom, bár ne kellene Európában próbálkozni vele. Mintha egy szülőnek egyetlen esélye lenne beadni egy addig nem tesztelt ellenszert a beteg gyermekének, miközben a rossz választás halálos lehet.

– A multikulturalizmus nem gyógyír. De nem lenne más, működő modell a tömeges migráció kezelésére?

– Nincs tökéletes modell. A megoldás logikája persze elég egyszerű, nagyon alaposan meg kell vizsgálni a bevándorlókat, és az alapján dönteni arról, hogy kit fogadunk be és kit nem. A legfontosabb lépés, hogy csökkentsük a beáramlás mértékét. Innen indulhat a probléma kezelése. Addig ugyanis semmi értelme nincs integrációs stratégiákról beszélgetni, amíg százával, ezrével érkeznek idegen kultúrákból emberek, és Európában azt sem kérdezzük meg tőlük, hogy kik ők, honnan jöttek, és mi az, amiben hisznek.

– Biztosan ekkora lenne a baj? A statisztikák a bevándorlás csökkenését mutatják.

– A statisztikák valóban csökkenést mutatnak, legalábbis, ami a Törökország, illetve az Észak-Afrika felől érkezőket illeti. De Nagy-Britanniában éves szinten még mindig hat számjegyű a bevándorlás, a kormány képtelen százezer fő alá mérsékelni ezt a mutatót. Ráadásul a bevándorlás nagy része továbbra is illegálisan történik. Hiába tesznek nagyobb erőfeszítést a kormányok a bevándorlás feletti ellenőrzésük kiterjesztésére, a szabályokat nem sikerül betartatni, miközben számos nyugat-európai nagyváros nem tudja megoldani a problémát. Párizsban az út közepén sátoroznak emberek. Szerintem a fejlett világban ennek nem lenne szabad megtörténnie.

– Hosszú távon sincs okunk az optimizmusra? A fejlődő világ számos országa ténylegesen fejlődik, Kelet-Ázsiában és Afrikában is két számjegyű GDP-növekedést mutatnak fel egyes gazdaságokban. Nem lehetséges, hogy egyszer csak megfordul a migrációs trend, és az elvándorlók egyszer csak visszatérnek a szülőföldjükre?

– Vannak valóban gyorsan fejlődő országok, de nem ez az általános. Visszatérő kérdés, hogy mi a különbség a Keleten élő britek és a Nyugatra költözött ázsiaiak, afrikaiak között. Előbbieket miért hívjuk expatoknak, utóbbiakat pedig miért migránsoknak? A különbség az, hogy az Öböl menti országokban dolgozó brit nem akar a helyi társadalom részévé válni. Dolgozik pár évet, majd hazamegy Londonba, és a spórolt pénzből vesz egy lakást. A fejlődő országból érkező bevándorlóknál más a helyzet. Az elmúlt években Európa nyakába szakadt az, amivel előtte évtizedek óta nem mert szembenézni. Angela Merkel kancellár a 2010-es potsdami beszédében maga vallotta be: a német társadalom nem hitte el, hogy a vendégmunkások végül maradni fognak. Teljesen igaza volt. Azóta eltelt kilenc év, és Európa ma sem tud szembenézni a hibáival.

PALESZTIN IMÁM: MOHÁCS VÁR FRANCIAORSZÁGRA

Az iszlám szélsőségesek arab és fárszi nyelvű megnyilvánulásaival foglalkozó Middle East Media Re­search Institute töltötte fel honlapjára annak a prédikációnak a fordítását, amelyről azt állítják, nemrég a jeruzsálemi Al-Aksza-mecsetben hangzott el. Abu Taki al-Din al-Dari palesztin imám beszédében többek között arról beszélt, Franciaország úgy fog járni, mint Magyarország Mohácsnál, miután a franciák egyik hibája, hogy már nem vállalnak gyermekeket. – Németország és Franciaország elöregedett, a fia­taljaik már nem tekintik a házasságot kívánatos dolognak, ellentétben a muszlimokkal – állítja al-Dari, akinek szavait magyarul a Neokohn hírportál idézte először. Az imám kiemelte: előrejelzések szerint 2050-re több muszlim él Franciaországban, mint francia. Al-Dari szerint azonban nem „ezekben a számokban kell bíznunk”, hanem abban, hogy lesz egy iszlám állam, amely Allah nevében, a dzsihádon keresztül elviszi az iszlámot a nyugati népeknek. Az imám ezt követően kezdte sorolni az „iszlám nemzet” történelmi sikereit a muszlim hódításban. Az egyik példa, amivel élt, az volt: „A muszlimok meghódították Magyarországot 1526-ban.” Mint kifejtette, „az ilyen események [mint Mohács] azt mutatják, az iszlám nemzet képes visszatérni régi önmagához, és elterjeszteni az iszlámot, ha Allah is úgy akarja”. A prédikációban elhangzott: „Az iszlám három módon fogja meghódítani a teljes világot: megtéréssel, a vallási adó fizetésével, vagy pedig Allah segítségét fogjuk kérni, míg végül az egész világ az iszlámot követi.” (Magyar Nemzet)