Továbbra sem állt meg az élet a párizsi Notre-Dame környékén: a tragikus módon leégett székesegyházra még tegnap is hatalmas tömeg volt kíváncsi, a Szajna mentén kígyózó embersorokat pedig állig felfegyverkezett katonák kísérték.
Akár egy átlagos tavaszi nap is lehetett volna az évente több mint tízmillió külföldit vonzó katedrális létében, de a pár percenként felzúgó szirénák és az egyenruhások nagy száma mind inkább nyilvánvalóvá tette a francia nemzeti tragédiát. Louis, egy párizsi huszonéves írta le ezekkel a szavakkal a hétfő este történteket, szerinte akárcsak a székesegyház, Franciaország sem tud majd könnyedén felépülni a tűzvészt követően.
– Ez nem egy egyszerű templom. Minden nap itt megyek el mellette úton a munkába, és ma bizony a szívem szakadt meg – mondja, majd a telefonján megmutatja az előző este készített képeket a katedrális lángoló tetőszerkezetéről.
Azt is elmeséli, hogy nem a hírekből értesült a balesetről, hanem a szintén a Notre-Dame közelében élő barátai kopogtattak be hozzá, mondván: „Jöjjön gyorsan, ezt látnia kell.” Louis – aki egyáltalán nem tartja magát vallásosnak, és állítása szerint az átlagos párizsi huszonéveseknél is kicsapongóbb életet él – teljesen kizártnak véli, hogy bárki is szándékosan gyújtotta volna fel a székesegyházat: „Szerintem nincs olyan francia, aki el akarná pusztítani Párizs jelképét. A Notre-Dame elpusztíthatatlan” – Az elmúlt években tényleg sok szörnyűség történt vallási megfontolásból Franciaországban, de ez most merőben más – mondja már kissé felháborodva, és a „fake news” jelzővel illeti a gyújtogatásról cikkező sajtóforrásokat.

A francia biztonsági aggályok annyiban viszont mindenképp visszaköszönnek, hogy a katedrális környékén a nyugat-európai nagyvárosokban egy ideje sajnos a megszokottnál is több a katona. Ezt részben a már említett embertömeg indokolja: míg a Notre-Dame-nak helyet adó szigetre nem lehet bemenni, és a környéken lévő metrómegállók sem működnek, az egyenruhások egy része a forgalomirányítással és a turisták terelésével van elfoglalva.