Az identitás óceánon túli őrzői

A nyugati civilizáció túlságosan is mélyen elmerült a nemzetállamok utáni korszakban, ahol már nem számít, mi a múltad és ki vagy, kizárólag a gazdasági hatékonyság. Nem hiszem, hogy ezt bárhol bármely nemzet szeretné — nyilatkozta lapunknak adott interjújában Ernesto Araújo. Brazília külügyminisztere szerint a fiatal és dinamikus országok képesek hatni a nyugati civilizáció hagyományos központjaira is.

Ernesto Araújo: Országainkat összeköti a hasonló világnézet Fotó: Kurucz Árpád

– Érez-e köteléket a magyar és a brazil kormány között?

– Igen, egyértelműen. Számos kapcsolódási pont van Jair Bolsonaro brazil elnök és Orbán Viktor magyar kormányfő programja között. A brazil államfő régóta híve Orbán Viktornak, személyesen is jelen volt a miniszterelnök Bolsonaro beiktatásán Brazíliá­ban, akkor találkozott is egymással a két politikus. Fontos ez a nagyon hasonló világnézet, hogy a nemzeti identitás kell hogy az alapja legyen az ország fejlődésének, hogy olyan társadalmunk legyen, amelynek tagjai büszkék az elért eredményeikre, az örökségükre. Ezeket az értékeket hirdetnünk kell, én pedig úgy érzem, a közösen vallott értékek kihatással vannak a konkrét együttműködésekre is a gazdaság területén is.

– Ön a nyugati értékek képviseletét és megóvását tartja fontosnak. Mit jelent nyugatinak lenni? Ha a térképre nézünk, azért van némi távolság Brazília és Magyarország között.

– Ez igaz. De mégis hiszem, hogy Magyarország és Brazília ugyanazokon az alapokon nyugszik, ez pedig a görög filozófia, a római jog és a zsidó-keresztény vallás. Ez nagyon erős alap. Természetesen más történelmi fejlődésen mentünk keresztül, Brazíliában ott van a gyarmati múlt, amely Magyarország esetében hiányzik. A nyugati világban meg lehet tartani a nemzetek, kultúrák különbözőségét. Brazília az örököse az európai középkornak, hiszen mondhatjuk, hogy mi nem a mai, hanem a középkori Portugáliából származunk, és számos olyan hagyomány nálunk még élő, amelyik Portugáliában már kiveszett. Talán Magyarország és Brazília is távolabb van a nyugati civilizáció hagyományos középpontjától. Az én hazám nyilván jóval távolabb, mint az önöké, de mi és önök is tudjuk, mit jelent e civilizáció letéteményesének lenni.

– Változhatnak ezek a hagyományos központok?

– Változhatnak és változnak is, a dinamikus országok pedig befolyást szerezhetnek. A nyugati civilizáció túlságosan is mélyen elmerült a nemzetállamok utáni korszakban, ahol már nem számít, mi a múltad és ki vagy, kizárólag a gazdasági hatékonyság. Nem hiszem, hogy ezt bárhol bármely nemzet szeretné. Világszerte van egy hatalmas szakadék az emberek, valamint az uralkodó elit, a gazdasági vezetők és a média szándékai között. Pedig a demokrácia erről szól, hogy az emberek beleszólhassanak, miként akarnak élni. A nagy nyugati demokráciák az utóbbi időben nem adtak lehetőséget arra az embereknek, hogy kifejezhessék véleményüket. Ez a helyzet pedig lassan változik. Az Egyesült Államokban egyértelműen, mégpedig Donald Trump megválasztásával. De ez a jelenség látható Európában és Latin-Amerika egyes országai­ban is, ahol sokkal jobban figyelnek a társadalom érzéseire, s nem mondja meg nekik az elit, hogyan érezzenek és hogyan akarjanak élni.

Ernesto Araújo: Országainkat összeköti a hasonló világnézet
Fotó: Kurucz Árpád

– Brazíliában a baloldali Luiz Inácio Lula da Silva ideje során széles körű szociális programsorozatot indítottak el, amely sokakat kiemelt a szegénységből. Folytatják ezeket a kezdeményezéseket?

– A Lula-kormány intézkedéseinek egy része nem az ő ideje alatt kezdődött, hanem megörökölte azokat, s egyébként ellenezte is annak idején. Az említett folyamatok jó része valójában nem fenntartható program, hanem ideiglenesen tudott segíteni embereken, de az érintettek függő viszonyba kerültek az állami támogatásokkal. A programok egy része ma is működik, de mi úgy látjuk, nem ez a megoldás. A feladat az, hogy az embereket kivezessük a segélyezés rendszeréből. Mi azt tartjuk lényegesnek, hogy megfelelő buszokkal utazhassanak dolgozni, hogy a gyerekeik jó iskolákba járhassanak – ezt az igényt az emberek egyértelműen jelezték is a választásokon. A Lula-program idején, 2003-ban még ötmillió család részesült állami segélyben, tavaly 15 már millió rászoruló család kapott támogatást.

– Az önök programjaihoz is szükségük lesz külföldi támogatásra. Az Egyesült Államok felé fogják keresni a partnereket vagy másfelé fordulnak?

– Brazíliának nagyobb nyitottságra van szüksége, hiszen a gazdaságot megfojtotta az a rendszer, amely kizárta a versenyt, és túlságosan is az állami beavatkozásra támaszkodott. Ezért a mi természetes partnereink azok, akiknek nyílt és versenyképes gazdaságuk van. Ezért is fektetünk annyi energiát az Egyesült Államokkal való kapcsolatunk ápolásába, de idevehetem Európa államaival vagy Izraellel való együttműködésünket is. Ezek nem új felismerések, nem kívánjuk újrafelfedezni a kereket, csak látható, hogy a brazil gazdaság túlságosan is az államra támaszkodik, ezt pedig meg kell változtatni. Ha egy magáncég jól működik, de folyamatosan állami megrendelésekre van szüksége a megfelelő üzletmenethez, az soha nem fog prosperáló gazdaságot eredményezni.

– Lesz-e Brazília az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja?

– Régóta dolgozunk ezen, három másik országgal együtt. Japán, Németország és India is ugyanezt célozza meg. Ez csak egy ügy, amit tervezünk. Nem mondhatom, hogy kevésbé fontos, de jelenleg az OECD-hez való kapcsolódást tűztük ki célul, amely rengeteg reformot tesz szükségessé, emellett az összes tag jóváhagyására is szükség van.