Manfred Weber kampányának fajsúlyos pontja az identitás kérdése, a néppárti csúcsjelölt pedig kimondottan büszke a bajor származására – írta tegnap a bajor Süddeutsche Zeitung, amely félig-meddig tréfásan nem mulasztotta el megjegyezni, hogy Weber még az angolt is erős akcentussal beszéli.
Közben a brit The Guardian a csúcsjelölt egy strasbourgi kampányrendezvényének résztvevőitől kérdezte meg, hogy mennyire is ismerik a bizottság elnöki posztjára leginkább esélyes Webert, ám elkeserítő eredményre jutottak: akadt, aki Martin Schulzcal, az Európai Parlament korábbi német elnökével keverte össze a néppárti frakcióvezetőt, mások pedig bár felismerték, szintén fenntartásokat fűztek a személyéhez.

Fotó: MTI/EPA/Philipp Guelland
– Attól függ, hogy mi az álláspontja az Európai Parlament strasbourgi székhelyével kapcsolatban – mondta a lapnak egy helyi férfi.
Alig két héttel az európai választások előtt a számok valóban nem Webernek kedveznek, akit a német DPA hírügynökség információi szerint Németországban is a lakosság mindössze 26 százaléka ismer.
Utóbbi elméletileg nem kellene, hogy riasztó adat legyen, ugyanis az Európai Néppárt választási győzelme a csúcsjelölti rendszer értelmében automatikusan Webert tenné Jean-Claude Juncker utódává az Európai Bizottság élén.
Erre maga a néppárti csúcsjelölt is folyton figyelmeztet: a hét végén egy németországi regionális lapnak nyilatkozva például azt mondta, hogy nem zavarják a mechanizmust érő kritikák, hiszen azok Juncker megválasztásának idején is adottak voltak.
2014-hez képest ugyanakkor sokat változott a helyzet a kontinensen, Juncker szakmai tapasztalatát és alkalmasságát pedig öt évvel ezelőtt nem érhette kritika – erről már a német Der Tagesspiegel írt kemény hangú kommentárjában, azt firtatva: Weber szakmai hiányosságai mellett figyelembe kell venni, hogy ma már Németország befolyása sem a régi.
Mivel a lisszaboni szerződés meglehetősen homályosan fogalmaz a rendszerről – eszerint az Európai Tanács a választások eredményének figyelembevételével tesz javaslatot a bizottság elnökének személyére –, a csúcsjelöltnek nemcsak az európai lakosság körében kell a szimpátiát elnyernie, hanem jó, ha a tagállami vezetők között is vannak barátai.