A politikai önfeladás sehova nem vezet

Hiba volt, hogy az Európai Néppárt már a választásokat megelő­zően, jó előre kijelentette, hogy csak a baloldallal hajlandó szövetkezni — fogalmazott Tóth Edina, a Fidesz frissen megválasztott európai parlamenti képviselője, aki a lapunknak adott interjúban arról is beszélt: a néppárti frakcióban már megkezdődött a tanulságok levonása a májusi választások nyomán. — Teljesen korrekt munkakapcsolat van közöttünk — mondta a nagyobbik magyar kormánypárt és Manfred Weber frakcióvezető jelenlegi viszonyáról.

„Még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a néppárt megtalálja az útját”

– Idén májusban első alkalommal választották európai parlamenti képviselőnek, önnek mégsem új terep az Európai Parlament.

– Óriási megtiszteltetés, hogy euró­pai parlamenti képviselővé választottak. Régi álmom valósult meg a magyar választók akaratából. Legyen szó akármilyen témáról akármilyen szakterületen, minden erőmmel, a legjobb tudásom szerint fogom képviselni a magyarok érdekeit. Valóban, immár tizenöt éve dolgozom az Európai Parlamentben, a néppárti frakciónál voltam eddig politikai tanácsadó. Így nagyon jól ismerem a testület működését.

„Még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a néppárt megtalálja az útját”

– Van olyan szakterület vagy ügy, amelyet magáénak érez, és amellyel mindenképp foglalkozni szeretne az elkövetkező öt évben?

– A szakbizottságok és a szakterületek sorsa jelen pillanatban még egyeztetés alatt áll. Tanácsadóként foglalkoztam az uniós digitális ügyekkel, illetve az energetikai és ipari kérdésekkel. Most is főként ezekben a területekben gondolkozom. Szívesen dolgoznék például azért, hogy minél több helyen elérhető legyen az ingyenes internet. Európában olyan jogszabályok kellenek, amelyek pozitívan befolyásolják az emberek mindennapi életét. A digitalizáció ilyen szempontból kulcsfontosságú terület.

– Mennyit változott a néppárt az elmúlt tizenöt évben?

– A változás mértékét nehéz lenne megbecsülni. Az mindenesetre egyértelmű, hogy változott. Az elmúlt években nemcsak a munkahelyem volt a néppárt, hanem a második családom is, így kiváltképp sajnálom, hogy megkezdődött a Helmut Kohl-féle kereszténydemokrata vonal elhagyása. Árulkodó az is, hogy a májusi választásokon közel negyven mandátumot veszítettünk. Az önfeladás sehova nem vezet. Ahogy eltűnnek a különbségek a liberális és a néppárti frakció között, a párt úgy veszít az eredeti célközönségéből. Egyébként csak elemezni kell a választási eredményeket: a liberális vonalon mozgó tagpártok nem szerepeltek valami fényesen.

– A San Sebastián-i kihelyezett frakcióülést is a tanulságok levonása címszavakkal harangozták be. Ez megtörtént?

– Inkább azt mondanám, hogy megkezdődött az elemzési folyamat. Még nagyon sok frakcióülésre és találkozóra lesz szükség ahhoz, hogy a néppárt választ találjon a hogyan tovább kérdésére. A magyar álláspont pedig nem egyedülálló. A néppárt kelet-közép-­európai tagpártjai is osztják a véleményünket, de akadnak hasonló irányban gondolkodó németek, spanyolok, olaszok és franciák is. Optimista vagyok, mert végül erős többséggé válhatunk.

– Pedig a parlamenti többség kialakításakor a néppárt valószínűleg a liberálisokra és a szocialistákra is támaszkodni fog. Nem túl nagy az ellenszél?

– Hiba volt, hogy a néppárt már a választásokat megelőzően, jó előre kijelentette, hogy csak a baloldallal hajlandó szövetkezni. Ahogy már mondtam, ez sehova nem vezet. Manfred Weber, a néppárt bizottsági elnöki csúcsjelöltje pedig minden bizonnyal úgy számolt, hogy a zöldekkel, a szocialistákkal és a liberálisokkal szövetkezve kerülhet az Európai Bizottság elnöki székébe. Ez is elhibázott döntés volt, hiszen most láthatjuk csak igazán, hogy egyre több lehetséges elnökjelölt neve kerül bele a kalapba.

– A Fidesz nem is támogatja Webert a bizottság élére. Milyen most a delegáció és a bajor politikus közötti kapcsolat?

– Teljesen korrekt munkakapcsolat van közöttünk. Nincs olyan mértékű feszültség, ami a napi munkát negatívan befolyásolná.