A La Veritá országos olasz napilap augusztus 8-ai tényfeltáró cikke új összefüggések közé helyezheti a Balkán egyik legutóbbi, a helyi sajtóban már eddig is sokat tárgyalt, zűrös ügyét. Az olasz lap az ügy előzményeire visszatekintve összefoglalja, hogy 2016 óta Németország a Deutsche Telekom helyi leányvállalatán keresztül több ezer órányi lehallgatási anyagot rögzített az akkoriban hatalmon lévő konzervatív politikai vezetőkről.
A titkos anyagok végül Zoran Zaev ellenzéki szocialista politikushoz kerültek, hogy felhasználásukkal elősegítsék hatalomra kerülését, majd megteremtsék későbbi zsarolhatóságának feltételeit. Ez idő tájt a német törekvések Soros György elképzeléseivel is megegyeztek, tekintettel arra, hogy ő támogatta hónapokon keresztül zajló utcai tüntetéseket – hívják fel a figyelmet.
A napilap megjegyezi, hogy a külső befolyásolást a konzervatív párt (Vmro-Dpmne) mindig is kifogásolta, vitatva a lehallgatások jogszerűségét és azok igazságtartalmát. A konzervatív kormánytöbbség felháborodása kezelése érdekében az EB Mogherini közreműködésével egy speciális ügyészség felállítását javasolta Macedóniának. Az így létrejött Különleges Ügyészi Hivatal (KÜH) feladata nemcsak a lehallgatás teljes körű kivizsgálás lett, hanem egy új jogrend kidolgozása annak érdekében, hogy a macedón polgárok visszanyerjék a demokratikus intézményekbe vetett bizalmukat. A KÜH élére az addig ismeretlen bírót, Katica Janevát nevezték ki.
A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy a KÜH az áttekintett lehallgatási anyagok fényében számos politikust, illetve az előző kormányhoz köthető titkosszolgálati vezetőt is börtönbe juttatott. Mindez teljesen átrajzolta az ország politikai térképét, elősegítve ezzel Zaev hatalomra kerülését.
Miután Zaev miniszterelnök lett, a nemzetközi nyomásnak eleget téve Macedónia az alkotmányának módosítására kényszerült, és a görög érdekeknek magát alárendelve Észak-Macedóniára változtatta az ország nevét. A szocilista kormány döntéseinek legitimációjával, illetve a különleges ügyészég politikai hatalomgyakorlással szemben a legnagyobb politikai „ellenállás” Gjorge Ivanov államfőtől érkezett, aki nem volt hajlandó aláírni az alkotmány módosítását.