Túl mélyek a repedések az iszlám világban

Az iszlám országok vezetőinek négynapos találkozójára néhányan már kereken nemet mondtak: Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok, majd végül Pakisztán is világossá tette, hogy távol marad.

Az iszlám államokat tömörítő különféle szervezetek, mint az OIC vagy az Arab Liga, de akár a gazdasági alapon működő Öböl-menti Együttműködési Tanács már többször bizonyították, hogy a tagállamok közötti politikai – és jellemzően nem vallási – ellentétek túl nagyok ahhoz, hogy egységes álláspontra jussanak. Pontosan az érdekellentétek miatt az iszlám világnak nincs is valódi vezetője. Törökország dédelget ilyen álmokat, Szaúd-Arábiát a szent helyek teszik megkerülhetetlenné, Egyiptom múltjából, méretéből, nyelvi és vallási befolyásából ­adódóan fontos, de egyikük sem áll az umma élén. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az iszlám korántsem a Közel-Keletre és Észak-Afrikára korlátozódik, a legnépesebb muszlim közösségek már Ázsiában élnek, akik – mint Malajzia példájából is láthatjuk – beleszólást követelnek a világ folyásába.