Évek múlva derülhet ki az igazság

Egyértelmű bizonyítékokat még nem mutattak be arról, hogy az iráni légvédelem lőhette le véletlenül az ukrán utasszállítót. A részletek kiderítése a további vizsgálatok feladata, de kérdés a perzsa állam betekintést enged-e ezekbe. Addig maradnak a találgatások és a vádaskodás.

Kijev, 2020. január 8. A legénység tagjainak munkatársa a Kijev melletti Boriszpil repülõtéren 2020. január 8-án, miután 176 emberrel a fedélzetén felszállás után lezuhant a Ukraine International Airlines ukrán légitársaság Boeing 737-800-as repülõgépe a teheráni Khomeini Imám repülõtér közelében. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij

A gép lelövésének teóriája már a tragédia napján felmerült, szakértők azóta azt találgatják, hogyan fordulhat elő ekkora hiba. Az egyik legfőbb ellenérv a verzió ellen éppen az, hogy nagyon nehezen. A gyanú szerint a Kászem Szolejmani tábornok halála után megtorló csapásokat indító iráni hadsereg teljes készültségben állt az amerikai választól tartva. Az iráni légvédelem a feszült helyzetben és nagy forgalom közepette, valamilyen ismeretlen okból tévesen támadóként azonosíthatta a szabályosan közlekedő, a teheráni repülőtértől éppen csak felemelkedő utasszállítót.

Halálos fegyver

A feltételezések szerint egy orosz gyártású Tor légvédelmi rendszerrel lőhették le az ukrán utasszállítót. Ezt az önjáró, máig modern fegyverrendszert éppen a viszonylag alacsonyan repülő repülőgépek, helikopterek, drónok, cirkálórakéták semlegesítésére fejlesztették ki. Hatótávolsága nagyjából hat kilométeres magasságú és 12 kilométeres távolságú. A föld–levegő rakéta robbanófeje viszonylag kicsi, alig 15 kilogrammos, de detonációkor repeszeket szór szét – ezek nyomai elég egyértelmű bizonyítékok lehetnek. Mint a Reuters elemzése rámutat, a támadáshoz a Tor kezelőjének azonosítania kellett a radar képernyőjén a célpontot, és direkt parancsot kellett adnia a kilövéshez. Mivel a rakéták a hangsebesség majd háromszorosával repülnek, csak néhány másodperc telhetett el a kilövés és a becsapódás között. Indítás után korrekcióra már nincs lehetőség, és a rövid idő miatt, valamint védekezőképességek nélkül a pilótáknak esélyük sem lehetett reagálni. A felszállás utáni tevékeny időszakban valószínűleg nem is észlelték a közeledő rakétát. A hírügynökségnek nyilatkozó szakértő rámutatott: ideális esetben minden civil utasszállító gép repülési tervét és a válaszjeladó kódját megosztják a hadsereggel, akik így azonosítani tudják azokat a radaron. – Lelőni egy ellenséges gépet nem nehéz. A kihívás azonosítani, nem pedig lelőni a barátságosat – vélekedett.