Sok múlik Kijev politikai szándékain

Noha Ukrajna 2019-ben új elnököt választott és kicserélődött a parlament is, az ukrán–magyar diplomáciai kapcsolatok terén áttörés nem történt, s a kárpátaljai magyar közösség sem lélegezhet még fel, a kisebbségellenes törvények továbbra is Damoklesz kardjaként függnek a feje fölött. Vajon hozhat-e változást 2020 a legnehezebb helyzetben lévő külhoni magyar közösség életében?

Szavazás a kárpátaljai Csapon tavaly nyáron Fotó: Nemes János Forrás: MTI/Nemes János

Tavaly a kisebbségellenes politikát folytató Petro Porosenkót Volodimir Zelenszkij (képünkön) személyében új államfő váltotta, és szinte teljesen kicserélődött a parlament is. A független Ukrajna történetében először fordult elő, hogy a választásokon győztes erőnek, az új elnököt támogató Nép Szolgája pártnak nem kellett koalíciós társ után néznie, hiszen 252 mandátumával jelentős többségre tett szert a 450 fős kijevi törvényhozásban.

2020 őszén pedig következnek a helyhatósági választások. Addig viszont jelentősen átalakul Ukrajna közigazgatási rendszere. Kárpátalján pél­dául hatvan kistérség jöhet létre, és a jelenlegi 13 járás helyett négy-öt marad csak. A magyar többségű falvak túlnyomó része olyan kistérségekben igyekszik egyesülni, amelyek képviselő-testületeiben biztosítható lesz a magyar többség. A tervezett hatvan kistérségből nyolc-tíz lehet olyan, ahol jó esély van a magyar többség kialakítására, vagy legalábbis meghatározó súlyuk lehet a magyar képviselőknek. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy az egyetlen magyar többségű Beregszászi járás megszűnik. A helyi érdekvédelmi szervezetek minden fronton megpróbálnak harcolni a Beregszász-központú járás megőrzé­séért, de ez elsősorban Kijev politikai szándékától függ majd.

Úgy tűnik, hogy ez a fajta politikai magatartás csak nagyon lassan kezd enyhülni az előző vezetés retorikájához képest. Mert bár történnek gesztusok – annak tekinthetjük a Volodimir Zelenszkij újévi beszédében elhangzott magyar szavakat vagy a kettős állampolgárság vonatkozásában észlelhető megengedőbb viszonyulást –, érdemi előrelépés nem történt. A korábban elvett oktatási és nyelvhasználati jogok visszaadására szándék sincs. Sőt Hennagyij Moszkal kormányzó távozása után Kárpátalján sem olyan erős már a magyarság pozíciója, mint korábban, a vezető állásban lévő magyar hivatalnokok sorra elhagyták a közigazgatást, a kárpátaljai magyarság csupán a megyei önkormányzat erős magyar koalíciója miatt őrzi még állásait. S ezeket a pozíciókat is nagyon nehéz lesz megtartani az idén októberben esedékes választásokon. A tavalyi előre hozott parlamenti választásokon a magyar jelöltekre csupán 33 ezer voks érkezett, ami kevésnek bizonyulhat idén ősszel, és a decemberben tartott kistérségi választások sem a legjobban alakultak a két magyar politikai erő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szempontjából.

Szavazás a kárpátaljai Csapon tavaly nyáron
Fotó: MTI/Nemes János

Ennek a tényét Zubánics László, az UMDSZ elnöke a Kárpáti Igaz Szónak adott évértékelő interjúban meg is fogalmazta: „Legyünk nagyon őszinték: a magyar szervezetek közel három évtizedes politikai érdekképviseleti rendszerének hajója gyakorlatilag léket kapott.” Emlékeztetett: a legutóbbi, 2015-ös önkormányzati választások idején a KMKSZ–UMDSZ közös listára leadott szavazatok száma közel tízezerrel múlta felül a legfrissebb mutatókat, ami szerinte aggasztó. – A jelenség okának megtalálása és lehetséges kiküszöbölése fontos feladat kell hogy legyen a jövőben, hiszen a parlamenti választásokon összesen begyűjtött szavazatszám egyáltalán nem biztos, hogy elegendő lesz a jövőbeni helyhatósági választásokon a megyei tanácsi képviselet biztosítására – fogalmazott az országos magyar szervezet vezetője.

Barta József, a KMKSZ és a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke pedig a Kijev és Budapest közötti viszonyról ejtett szót a Kárpátalja hetilapnak adott évértékelőben: „Szerencsénk, hogy ilyen kormánya van Magyarországnak, amely még azt is felvállalja, hogy blokkolja Ukrajna NATO-hoz és az EU-hoz történő közeledését, amíg nem kapjuk vissza az eddigi, minket megillető jogokat. Ez a politikai nyomásgyakorlás nagyon kellemetlen Kijevnek. A megoldás az lenne, ha a két ország vezetői tárgyalóasztalhoz ülnének végre, és megtalálnák azt a kompromisszumos megoldást, ami nekik és az ukrán kormányzatnak is elfogadható. Ez lenne a demokratikus, európai megoldás. A mostani helyzet ugyanis senkinek sem jó.”