A 3I/ATLAS idén július elsején történt felfedezése óta számos olyan szokatlan jelenséget, furcsaságot produkált, ami nem illik bele az üstökösökről alkotott általános ismereteinkbe. Éppen ezért érthető a kozmikus objektumot övező felfokozott érdeklődés mind a csillagászok, mind pedig a nagyközönség részéről.

A 3I/ATLAS soha nem lesz olyan jól megfigyelhető, mint amennyire október harmadikán volt
A C/2025 N1 katalógusszámú, vagy ismertté vált nevén a 3I/ATLAS az eddig felfedezett harmadik olyan objektum, ami a Naprendszer határain túlról, a csillagközi térből érkezett. A legnagyobb valószínűség szerint egy távoli csillagrendszerből szakadhatott ki egykor, hogy a mélyűr hatalmas távolságain áthaladva érje el a Naprendszert.

A legelső, bizonyíthatóan az intersztelláris térből érkezett égitestet, az 1I/2017 U1 katalógusjelet kapott objektumot a Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének kutatója, Rob Weryk fedezte fel 2017. október 19-én a Maui szigetén felállított Pan-STARRS teleszkóp segítségével. Az Oumuamua rendkívül furcsa, hosszan elnyúlt szivarra emlékeztető alakja először hipotetikusan azt a lehetőséget is felvetette, hogy esetleg egy mesterséges eredetű objektum lehet. Ám az alaposabb megfigyelések bebizonyították, hogy minden furcsasága ellenére az Oumuamua egy olyan csillagközi aszteroida , ami kevés gázt kibocsátva üstökösszerű tulajdonságokat is mutatott.
A szokatlanul nagy, 210 000 km/órás sebességgel száguldó 3I/ATLAS október 3-án haladt el a Mars mellett; ekkor 29 millió kilométer távolságra volt a vörös bolygótól. Az objektum pályasíkja sem szokványos, ami jelentősen eltér mind az Oumuamua, mind pedig a Naprendszerbe érkezett és másodikként felfedezett csillagközi égitest, a 2019. augusztus 30-án azonosított 2I/Borisov üstökös pályaadataitól. A hiperbolikus pályán haladó 3I/ATLAS pályaszöge ugyanis rendkívül alacsony az ekliptika síkjához viszonyítva; egy ilyen pályasík esélye természetes kozmikus objektum esetén pedig egy az ötszázhoz.

E rendkívül lapos pályaszögnek tulajdonítható, hogy a 3I/ATLAS a Naprendszer belső vidékei felé tartva először a Szaturnusz, majd a Jupiter, legutóbb október 3-án pedig a Mars mellett haladt el. Ezt az alkalmat ragadta meg az Európai Űrügynökség ahhoz, hogy a vörös bolygó körül keringő két űrszondájával alaposabban szemügyre vegye ezt a rendkívül furcsa messziről jött vándort.