Tisztelt Bíróság!

Addig tényszerű a sértett vallomása, hogy eltűnt a disznóarca, és a bézbólütő vékonyabbik felét én fogtam közben.

De ahogy a költő is mondá: az igazat mondd, ne csak a valódit!

Valójában tehát így történt a dolog:

Az „éljen az örök békesség” gyűlésre tartottam éppen, a Mitszívtálma Róbert hirdette meg, a jobb vállamra vetett bézbólütőmet a jobb kezemmel tartottam, a bal kezemben pedig a „Mikor átment a Robihoz a Péter, galambok ültek a verebekhez” feliratú transzparensemet szorongattam, és bántott, hogy döccen rajta a rím, már amennyiben döccenés, ha nincsen is rím.

Ekkor, ebben az amúgy is nehéz lélektani pillanatban lépett hozzám a sértett, és köszönés nélkül el akarta mondani egy saját gyártású viccét.

Nagyon fontos körülmény, kérem is jegyzőkönyvezni, hogy nagyon kellett kakilnom.

És akkor a sértett hirtelen rálépett a lábamra, majd erőteljesen megmarkolta a fenekemet, aminek következtében összeszartam magam, s ahogy megbotlottam, mintegy öntudatlan, ösztönszerű mozdulattal, talán kapaszkodót keresve a jobb kezemmel szorongatott bézbólütőmmel leírtam egy körkörös mozdulatot, ám sajnálatos módon a sértett disznóarca valahol a kör 28. fokánál a kör rádiuszába került és egyszerűen eltűnt.

Teljesen ártatlan vagyok, tisztelt bíróság!

Különben is, éljen a békesség, a párbeszéd, egymás tisztelete, O1G, világbéke!