Szintet lépnek az ellenzék támadásai

– Noha a tavalyi év az európai parlamenti választásokról szólt, 2020-ban is megannyi, magyar szempontból kulcsfontosságú kérdés kerül terítékre Brüsszelben. Milyen várakozásokkal tekint az új évre?

– 2020-ban még durvább formában folytatódik majd az a politikai támadássorozat, amit a magyar ellenzéki képviselők saját hazájuk ellen intéznek. A tavalyi európai parlamenti (EP-) választások óta eltelt időszak tapasztalata egyértelműen az, hogy az egyébként évek óta tartó ellenzéki áskálódás újabb szintre lépett. Tizenegy éve vagyok európai parlamenti képviselő, de engem is még mindig újra és újra meg tud lepni, hogy a radikális baloldalhoz, a radikális liberálisokhoz és a radikális jobboldalhoz tartozó magyarországi ellenzéki képviselők mennyire komoly energiákat képesek mozgósítani annak érdekében, hogy a saját hazájuk ellen politizáljanak. Az Európai Parlamentben minden uniós tagországból vannak kormánypárti és ellenzéki képviselők, így előfordul, hogy más tagállamok ellenzéki képviselői is az EP-ben támadják a saját országukat. De ha számba vesszük az összes ilyen, a saját hazájuk ellen irányuló ellenzéki támadássorozatot és politikai ak­ciót, akkor azt látjuk, hogy azok 70-80 százalékát a magyar ellenzéki képviselők szervezik Magyarország ellen. Az elmúlt hónapokban egyértelműen kirajzolódott, hogy mi a mesterterve az ellenzéknek: mindenáron azt akarják elérni, hogy 2020-ban újabb, az általuk kitalált és mantrázott hazugságokra alapozott eljárás induljon Magyarország ellen a 7. uniós cikkely szerint.

– Az EU vezetésében bekövetkezett garnitúraváltás mennyire könnyít a helyzeten? Korábban óvatos optimizmust emlegetett Ursula von der Leyen bizottsági elnökségével kapcsolatban.

– Azt gondolom, hogy a megelőlegezett bizalom továbbra is kijár a bizottság új elnökének – aki egyébként az első női vezető ezen a poszton –, ahogyan az új biztosi testületnek is. Ma már letagadhatatlan, hogy a bevándorlás hosszú távon is a legsúlyosabb probléma marad Európában. A jelenleg is folyamatosan növekvő migrációs nyomás és az elmúlt évek elhibázott uniós politikája elkerülhetetlenné teszi a probléma kezelését. A bizottság ugyan egyelőre óvatosan nyilatkozik a hamarosan bemutatásra kerülő migrációs jogszabálycsomagjáról, de óvatos bizakodásra ad okot, hogy a bevándorlásellenes országokat eddig hangosan és agresszívan támadó szereplők közül többen egyre csendesebbek. Azok, akik nemrég még egymásra licitálva hangsúlyozták a Willkommenskultur szükségességét, manapság már az unió külső határai megvédésének fontosságáról beszélnek – ez egyfajta fordulatot jelez. A legnagyobb kihívást jelenleg abban látom, hogy az elmúlt években illegális bevándorlók milliói özönlöttek Európába, és többségük – akik végül nem váltak jogosulttá menekültstátusra – illegálisan tartózkodik az unióban. Nekik egy átfogó kitoloncolási program részeként el kell hagyniuk Európát.

– A bevándorlás kezelése és a klímapolitika kapcsolódhat egymáshoz. Mit gondol arról, hogy a baloldal kisajátítaná magának a zöldügyet?

– A klímavédelemben kísértetie­sen hasonlít a hazai és az európai helyzet: az uniós tagországok között egyetértés van az alapkérdéseket illetően úgy, ahogy Magyarországon sem folyik a politikai szereplők között vita arról, hogy milyen célokat kell követni a környezetvédelem érdekében. Az egyetértés ellenére a baloldali és a zöldszereplők mégis bosszúsak, elégedetlenkednek, hiszen az ő gondolkodásuk szerint kizárólag csak ők lehetnek a klímabajnokok, egyedül csak ők akadályozhatják meg a közelgő klímakatasztrófát. A politikai retorika után azonban gyakorlati lépésekre van szükség, illetve az ambiciózus célok eléréséhez szükséges forrásokról kell gondoskodni. Ambiciózus célok, gyakorlati lépések, megfelelő források – a Fidesz ezen alaplogika mentén foglalkozik a klímavédelemmel. Egyébként hazánk ebben a kérdésben már most is az élmezőnyhöz tartozik. Magyarországon 1990 óta jelentős mértékben, 32 százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás, mégpedig úgy, hogy közben a gazdaság teljesítőképessége nőtt. Velünk együtt a világ több mint kétszáz országa közül csak 21 további állam tudta ezt teljesíteni. Mi tehát ilyen értelemben a legjobban teljesítők között vagyunk az unióban is, megelőzve például Németországot vagy Hollandiát.

„A bevándorlás hosszú távon is a legsúlyosabb probléma marad”

– Hamarosan, még az év első felében pont kerülhet a Fidesz és az Euró­pai Néppárt vitájának a végére. Konkrét és egyértelmű döntést várhatunk-e?

– Az Európai Néppárt egy nagy közösség, közel nyolcvan tagpárttal és jelentős társadalmi támogatottsággal. Így nem is kérdés, hogy egy ilyen széles politikai palettát felmutató pártcsaládban akadnak vitás kérdések is. Nem mi vagyunk az elsők és nem is az utolsók, akik valamiben nem értünk egyet másokkal. Mégis az egész történetben a fordulópontot az jelentette, amikor a saját országukban csupán csekély támogatottságú, liberális irányultságú néppárti kis- és törpepártok kizárási javaslatot fogalmaztak meg a Fidesszel szemben. Azzal a Fidesszel szemben, amelyik a néppárt legsikeresebb pártja, és a negyedik legnagyobb nemzeti delegációt alkotja a néppárt EP-frakciójában. A kérdés viszont elsősorban az, hogy miként alakul a néppárt jövője. És tulajdonképpen ez az, amiről jelenleg folyik az eszmecsere.

– Olvassa-e a tagpártok politikusainak a Fideszről szóló nyilatkozatait?

– Természetesen. De nehogy azt higgye bárki is, hogy a néppárton belül csupán kétféle vélemény létezik: vagy csendben vagyok, vagy pedig a Fidesz kizárását követelem. A közelmúltban német, illetve a térségünkből származó politikusok, valamint Antonio Tajani néppárti alelnök, az Európai Parlament korábbi elnöke is támogató véleményt fogalmazott meg a Fidesszel kapcsolatban. A Fidesz abban érdekelt, azért tesz erőfeszítéseket, hogy a néppárt erős, konzervatív–kereszténydemokrata, jobboldali, páneurópai párt legyen. Azonban, ha a néppárt centrista politikai erővé válik – meglepő érzékenységgel a kereszténydemok­rata értékek iránt – akkor nem ők a mi pártcsaládunk.