A koronavírus csapást mérhetett az új világrendre is

Az új típusú koronavírus csapást mérhetett az új világrendre, a több mint fél évszázada tartó globalizálódásra, a világ nagy nemzeteinek egymástól való függésére – fogalmazott legújabb írásában Patrick Buchanan konzervatív politikai elemző, aki korábban Ronald Reagan elnök kommunikációs igazgatója is volt a Fehér Házban.

Buchanan azt állítja: ha igaz a feltevés, hogy az egyre gyorsabban terjedő fertőzés valóban átalakítja a világrendet, akkor itt az ideje, hogy tényleg az amerikaiak legyenek az elsők.

Idézte Brian Monahant, a kongresszus orvosát, aki a múlt héten a szenátorok munkatársainak zártkörű tanácskozásán arról beszélt, hogy az új típusú koronavírus 70-150 millió amerikait fertőzhet meg, az ország lakosságának harmadát. Anthony Fauci, a fertőző betegségekkel foglalkozó országos intézet igazgatója, szintén a múlt héten, egy képviselőházi meghallgatáson arra figyelmeztetett, hogy a Covid-19-járvány okozta halálozások aránya a betegek körében 1 százalékos lehet. Vagyis 750 000-1 100 000 amerikai halhat bele a fertőzésbe, mielőtt még a járvány elcsendesülne. Ugyanennyi amerikai katona vesztette életét a második világháborúban, vagy az amerikai polgárháborúban (1861-1865) a déliek és az északiak csapatainál összesen.

Az elemző ugyanakkor megjegyezte: Kínában lassult a megbetegedések számának növekedése, és Dél-Koreának is mint hogyha sikerült volna fokozatosan visszaszorítania a vírus terjedését. Bár – tette hozzá Buchanan – az elöregedett lakosságú Olaszország helyzete lehet az előjele annak, ami a nyugati világra vár.

Buchanan is megállapította, hogy az Egyesült Államokban még messze nem tetőzött a járvány, de szerinte a társadalmi és gazdasági hatásai már jelzik, hogy mekkora országos katasztrófára lehet számítani. Ennek alátámasztására megemlítette a tőzsde összeomlását, amely szerinte gyorsabban történt meg, mint az 1929-es nagy gazdasági világválság idején, utalt a turizmus és a légi közlekedés megroppanására, a nemzetközi tanácskozások és fesztiválok, koncertek és sportesemények elmaradására.

„S vajon a tokiói olimpiát megtartják-e majd? És ha igen, akkor valamennyi látogató, akire számítottak, valóban elutazik Japánba, hogy élvezze a versenyeket?” – fogalmazta meg kérdéseit a szerző.

Ezek után mit tartogat a jövő? – folytatta Pat Buchanan, aki álláspontját inkább kérdésekben fejtette ki.

Vajon a demokraták, akik a „nyitott határok” elvét hirdetik, még mindig úgy hiszik, hogy nem bűncselekmény betörni az országba, és a migránsoknak ingyenes egészségügyi ellátást kell adni? – írta az elemző, megjegyezve, hogy az illegális bevándorlóknak nyújtandó ingyenes egészségügyi ellátást a Demokrata Párt elnökjelöltségére pályázó valamennyi politikus támogatja.

Felidézte, hogy a szabadkereskedelembe vetett hit még a 19. századból eredeztethető, és a Donald Trump elnöksége előtti időben a republikánusok és a demokraták kéz a kézben támogatták az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA), az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményt (GATT), a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), valamint a Kínának megadott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét.

Buchanan ezek után feltette a kérdést: „vajon bölcs volt-e Kínára támaszkodni az amerikai mindennapi élet és nemzetbiztonság számára életfontosságú termékek gyártásában? Vajon bölcs volt-e Kínába telepíteni a gyógyászati eszközök és a szívbetegségek, sztrók vagy cukorbaj kezelését szolgáló életmentő gyógyszerek gyártását? Vajon bölcs dolog volt-e megengedni, hogy Kína kiépítse azon ritka ásványok feletti monopóliumát, amelyek elengedhetetlenek védelmi fegyvereink gyártásához?”

Patrick Buchanan úgy gondolja, hogy „a koronavírusos világjárvány idején az emberek nagyon határozott vezetőket keresnek és a nemzetek is mint hogyha elsősorban a saját polgáraik érdekeit néznék”.

Ezzel kapcsolatban is kérdést fogalmazott meg: Vajon Merkel német kancellár ma is egymillió szíriai menekültet hívna be Németországba, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között éltek Szíriában és Törökországban? – írta.

Összegzésül megállapította: „történelmi hiba” volt az amerikai gazdasági függetlenséget kiszervezni, és életfontosságú dolgokban olyan nemzetekre támaszkodni, amelyek „soha nem Amerika érdekeit viselték a szívükön”.

Elemzését kérdéssel zárta: „Vajon manapság mi az igazabb: valamennyien a világ polgárai vagyunk, vagy itt az ideje, hogy Amerika és az amerikaiak legyenek az elsők?”