A koronavírus csapást mérhetett az új világrendre is

Az új típusú koronavírus csapást mérhetett az új világrendre, a több mint fél évszázada tartó globalizálódásra, a világ nagy nemzeteinek egymástól való függésére – fogalmazott legújabb írásában Patrick Buchanan konzervatív politikai elemző, aki korábban Ronald Reagan elnök kommunikációs igazgatója is volt a Fehér Házban.

Vajon a demokraták, akik a „nyitott határok” elvét hirdetik, még mindig úgy hiszik, hogy nem bűncselekmény betörni az országba, és a migránsoknak ingyenes egészségügyi ellátást kell adni? – írta az elemző, megjegyezve, hogy az illegális bevándorlóknak nyújtandó ingyenes egészségügyi ellátást a Demokrata Párt elnökjelöltségére pályázó valamennyi politikus támogatja.

Felidézte, hogy a szabadkereskedelembe vetett hit még a 19. századból eredeztethető, és a Donald Trump elnöksége előtti időben a republikánusok és a demokraták kéz a kézben támogatták az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA), az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményt (GATT), a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), valamint a Kínának megadott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét.

Buchanan ezek után feltette a kérdést: „vajon bölcs volt-e Kínára támaszkodni az amerikai mindennapi élet és nemzetbiztonság számára életfontosságú termékek gyártásában? Vajon bölcs volt-e Kínába telepíteni a gyógyászati eszközök és a szívbetegségek, sztrók vagy cukorbaj kezelését szolgáló életmentő gyógyszerek gyártását? Vajon bölcs dolog volt-e megengedni, hogy Kína kiépítse azon ritka ásványok feletti monopóliumát, amelyek elengedhetetlenek védelmi fegyvereink gyártásához?”

Patrick Buchanan úgy gondolja, hogy „a koronavírusos világjárvány idején az emberek nagyon határozott vezetőket keresnek és a nemzetek is mint hogyha elsősorban a saját polgáraik érdekeit néznék”.

Ezzel kapcsolatban is kérdést fogalmazott meg: Vajon Merkel német kancellár ma is egymillió szíriai menekültet hívna be Németországba, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között éltek Szíriában és Törökországban? – írta.

Összegzésül megállapította: „történelmi hiba” volt az amerikai gazdasági függetlenséget kiszervezni, és életfontosságú dolgokban olyan nemzetekre támaszkodni, amelyek „soha nem Amerika érdekeit viselték a szívükön”.

Elemzését kérdéssel zárta: „Vajon manapság mi az igazabb: valamennyien a világ polgárai vagyunk, vagy itt az ideje, hogy Amerika és az amerikaiak legyenek az elsők?”