Most a vírus görbe „ellaposítása” mellett két másik cél is a szemünk előtt lebeg. Egyrészt, a dél-olasz tartományokban regisztrált – az északiaknál kevesebb – megbetegedések számának megőrzése, másrészt, hogy a szükséges gyógyászati eszközökből önellátóvá váljon az ország.
Számítások szerint egy hónapra az országban 90 millió maszkra van szükség. Ma már a napi szükséglet felét Olaszországban állítják elő. A textilipari gyárak jelentős része átállt az előírásoknak megfelelő maszkok gyártására. Új technológiai innovációk születtek: 3D-s nyomtatóval készülő lélegeztetőgép-alkatrész, szintén 3D-s nyomtatóval sürgősségi lélegeztető maszkokká átalakítható búvármaszkok. A háziorvosok rendszeres telefonhívással követik nyomon a tünetmentes, de beazonosított, a kevésbé súlyos otthoni karanténba lévő és a már otthon lévő meggyógyult betegeket, akiket ellátnak egy úgynevezett oximéterrel (szervezett oxigén telítettségét méri).
Ma reggel korán kellett szellőztetni, mert a társasházunk közös részeit és az udvart is fertőtlenítik. Tegnap az eddigi napokkal ellentétben egy pozitív hír hatotta meg a családunkat, az ebéd utáni híradót nézve. Egy vidéki kisvárosban egy kismamánál beindult a szülés, a legközelebbi kórházat éppen fertőtlenítették, így, oda nem mehettek. A kórház szülésznője az otthoni szülést levezető apukát telefonon instruálta, és egy gyönyörű egészséges kislány született. Anyuka és a kisbaba a lehető leggyorsabban kórházi ellátásban részesültek, és mindketten jó egészségnek örvendenek.
