A legrosszabb még hátravan

Ma egy éve, hogy a Líbia déli és keleti részét ellenőrzése alatt tartó Halífa Haftar tábornok megindította csapatait a Tripolit ellenőrző egységkormány ellen. Miközben a világ nagy része megbénult, a főváros gyűrűjében megújult erővel ropognak a gránátok, a koronavírus-járvány pedig a frontvonalnál sem torpan meg.

MN_alap

Miközben az egész világ figyelme a koronavírus-járványra irányul, Líbia erős embere, Halífa Haftar tábornok úgy döntött, fokozza a tripoli egységkormány elleni támadásainak intenzitását. A ma 12 hónapja tartó, kisebb-nagyobb felvillanásoktól eltekintve patthelyzetbe torkollt összecsapások újabb szakaszához az Egyesült Arab Emírségekből érkezett lőszerek és harci felszerelések szolgáltatták a muníciót, a Tripoli külvárosában zajló csata pedig elemzők szerint nem sok jóval kecsegtet.

Az egész világot megbénító koronavírus-járvány ugyanis az olajban gazdag észak-afrikai országot sem kerüli el: a múlt héten jelentették az első, megerősített Covid–19-eseteket. Bár hivatalosan még csak 11 regisztrált megbetegedettet tartanak számon, a Moammer el-Kadhafi diktátor 2011-es megbuktatása óta káoszba süllyedt Líbia egészségügyi ellátórendszere még a legoptimistább szakértők szerint sem képes a pandémia kezelésére. Az egészségügy a világjárvány nélkül is romokban hever. Ezt támasztja alá, hogy Haftar megbízott járványügyi tanácsadója a múlt héten úgy fogalmazott: bizonyos, hogy Líbia külső segítség nélkül nem bír megbirkózni a járvánnyal.

Halífa Haftar
Fotó: REUTERS/Philippe Wojazer

Márpedig a segítség egyelőre nem siet, hiszen jelenleg a nagyhatalmi érdekellentétek hálójában vergődő ország egymással vetélkedő feleinek összes támogatója a saját hazájában igyekszik megküzdeni a koronavírus okozta helyzettel. De Európa szempontjából egyáltalán nem közömbös az észak-afrikai ország sorsa: a harcok hatására a legóvatosabb becslések szerint is legalább 150 ezer ember kényszerült lakhelyének elhagyására az országon belül. Az Olaszországba a Földközi-tengeren át vezető migrációs útvonal is elsősorban a Líbiából útnak indulókkal van tele.

Az uniós tagállamok közül – nem meglepő módon – éppen Olaszország működött aktívan közre a polgárháborús folyamatok alakításában – mégpedig az egységkormány oldalán –, Rómának azonban a hallgatólagosan Haftart támogató Franciaországgal is meg kellett vívnia a saját háborúját a líbiai földön. Előbbinek ugyanis az Eni, utóbbinak pedig a Total nemzeti olajvállalat miatt vannak fontos érdekeltségei a térségben. Most azonban Róma és Párizs is a saját problémáival küzd a járvány tetőzése miatt, és ugyanez igaz Törökországra, valamint Oroszországra is.

Az Európai Unió egyébként a héten elindította a Líbiára kiszabott ENSZ-fegyverembargót ellenőrizni hivatott katonai misszióját: a Sophia művelet helyébe lépő Irini (görögül: béke) misz­sziót. Ennek feladata, hogy a levegőben, illetve műholdak segítségével szemmel tartsa, hogy nem szállítanak-e továbbra is fegyvereket és egyéb katonai felszerelést a líbiai konfliktusban érdekelt felek a polgárháború sújtotta országba.

A Földközi-tengeren ugyanakkor elemzők szerint kizárólag Törökország szállított fegyvert, méghozzá a nemzetközileg elismert egységkormánynak. Az Irini misszió aligha lesz képes megállítani Egyiptomot vagy az Egyesült Arab Emírségeket, hogy a szárazföldön újabb ellátmányokkal támogassák Haftart. A járvány kezelésében pedig a misszió végkép nem bizonyul hathatós segítségnek. Eddig – hivatalosan – egyetlen nagyhatalmi szereplő, Kína jelezte, hogy felszerelésekkel segíti Tripolit a pandémia elleni harcban. Ezzel márpedig az egységkormány újabb – és nyugaton nem szívlelt – szereplőnek kötelezi el magát.