A katolikus egyház szociális enciklikájának századik évfordulóján, 1991-ben így írt: „Az 1989-es események főleg Kelet- és Közép Európa államaiban zajlottak le, mégis egyetemes jelentőségük van, mert az egész emberi családot érintő jó és rossz következményekkel járnak. Ezek a következmények nem csak mechanikusak vagy sorsszerűek, hanem inkább az emberi szabadságnak felkínált alkalmak, hogy együttműködjék a történelemben tevékenykedő irgalmas Isten szándékaival.” (Centesimus Annus)
2005-ben, egy kései beszélgetésben pedig azt kereste, mi az, amivel Közép-Európa keleti része hozzá tud járulni az egyesített Európa alakításához, s hangsúlyozta: a „legfontosabb hozzájárulás, amelyet ennek a vidéknek az országai kínálhatnak, a saját identitás védelme. A legnagyobb veszély, amelynek Kelet-Európa ki van téve, a saját identitásának az összezavarása… Ez a veszély pedig abban áll, hogy kritika nélkül átveszi a Nyugaton elterjedt negatív kulturális modellt… Azt gondolom, mostanában egy nagy szellemi küzdelem játszódik le, amelynek a kimenetele fogja meghatározni Európa arcát.” (Memoria e identitá) Gondolatai tizenöt évvel halála után is aktuálisak.
Az elemző írás teljes tartalma elérhető a Nézőpont Intézet online felületén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!