II. János Pál pápa Közép-Európa lengyel szentje

100 éve, 1920. május 18-án született Karol Wojtyła, a későbbi Szent II. János Pál pápa. A katolikus egyház eddig egyetlen lengyel pápáját térségünkben máig páratlan tisztelet övezi: mind a négy visegrádi államban legalább a polgárok háromnegyede jó véleménnyel van még ma is róla. A közép-európai pápa ma már Közép-Európa szentje: tartós népszerűségének oka lehet, hogy életében kiemelt figyelmet szentelt a régiónak.

Print

A „Közép-európai Nézőpont Intézete” által készített felmérés szerint a V4-országok polgárainak körében a 100 éves Szent II. János Pál pápa ismertsége és népszerűsége kimagasló. A négy ország válaszadóinak mindössze 3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem hallott a szent pápáról. Az ismertségben kulcsszerepe lehet a több mint huszonhat évig tartó egyházkormányzásának, de némileg meglep is, hiszen az elmúlt években kevesebb figyelem irányult személyére, cselekedeteire és gondolataira.

Az ismertségéhez hasonlóan Szent II. János Pál pápa népszerűsége is magas: a visegrádi országok polgárainak több mint négyötödének (82 százalék) van kedvező véleménye róla. Az egyes országok adatai nem mutatnak nagy szórást. Magyarországon (86 százalék), Lengyelországban (84 százalék) és Szlovákiában (82 százalék) polgárainak véleménye lényegében azonos. Ettől csak enyhén marad el a rendkívül szekuláris Csehország, ahol a válaszadók 51 százaléka jellemezte magát nem vallásosként. Ennek ellenére is a csehek 74 százalékos népszerűsége különösen magasnak tekinthető.

Az adatokból kiderült továbbá, hogy sem a korcsoport, a lakóhely és az iskolai végzettség szerinti bontásokban nem figyelhetők meg jelentősebb eltérések. Tehát a fiatalok körében is ismert és tiszteletnek örvend II. János Pál, sőt Lengyelországban éppen a 30 év alattiak körében a legmagasabb a népszerűsége (87 százalék). Ők a lengyel pápa 15 évvel ezelőtti halálakor még biztosan nem voltak felnőttek.

A magas népszerűségnek minden bizonnyal többes oka van, a vallási tanítástól, a hiteles személyiségen át a modern kommunikációs eszközök használatával megalapozott hírnévig. A kimagasló közép-európai adatok mögött azonban még ennél is több és mélyebb indok sejlik fel. A lengyel pápa nemcsak közép-európai szent, hanem Közép-Európa szentje is. Hivatalát a kommunista totalitarizmus elleni fellépésre is használta, majd a „szabad világban” kiemelt figyelmet szentelt tágabb pátriájának. Az összes közép-európai országot felkereste és éles jövőlátással fogalmazta meg bíztató, de egyben óvó szavait is.

A katolikus egyház szociális enciklikájának századik évfordulóján, 1991-ben így írt: „Az 1989-es események főleg Kelet- és Közép Európa államaiban zajlottak le, mégis egyetemes jelentőségük van, mert az egész emberi családot érintő jó és rossz következményekkel járnak. Ezek a következmények nem csak mechanikusak vagy sorsszerűek, hanem inkább az emberi szabadságnak felkínált alkalmak, hogy együttműködjék a történelemben tevékenykedő irgalmas Isten szándékaival.” (Centesimus Annus)

2005-ben, egy kései beszélgetésben pedig azt kereste, mi az, amivel Közép-Európa keleti része hozzá tud járulni az egyesített Európa alakításához, s hangsúlyozta: a „legfontosabb hozzájárulás, amelyet ennek a vidéknek az országai kínálhatnak, a saját identitás védelme. A legnagyobb veszély, amelynek Kelet-Európa ki van téve, a saját identitásának az összezavarása… Ez a veszély pedig abban áll, hogy kritika nélkül átveszi a Nyugaton elterjedt negatív kulturális modellt… Azt gondolom, mostanában egy nagy szellemi küzdelem játszódik le, amelynek a kimenetele fogja meghatározni Európa arcát.” (Memoria e identitá) Gondolatai tizenöt évvel halála után is aktuálisak.

Az elemző írás teljes tartalma elérhető a Nézőpont Intézet online felületén.