Sztálinista propagandával támadja a varsói csata hőseit az egyik hírportál

Az Európát a bolsevizmustól megmentő varsói csata 100. évfordulója alkalmából a német Axel Springer lapkiadó mogul tulajdonában lévő, ellenzéki Onet.pl nevű hírportál azzal vádolta meg a lengyel fővárost védő hősöket, hogy kegyetlenkedtek az egyébként rájuk támadó szovjet Vörös Hadsereg elfogott katonáival. Az ellenzéki lap mostani cikke kísértetiesen emlékeztet a 20-as évek sztálinista propagandájára, amikor a Pravdában ehhez hasonló, történelmileg nem bizonyított vádakkal támadták az akkori Lengyelországot. Mateusz Morawiecki miniszterelnök a nagy botrányt kiváltó téma kapcsán levelet írt az Axel Springer vezérigazgatójának, Mark Dekannak, felszólítva őt, hogy fejezze be a német lapkiadó a lengyel történelem bolsevik stílusú meghamisítását.

A lengyel hadsereg egyik alakulata német mintájú egyenruhában 1920. augusztus 14-én. Magyar lőszerrel döntötték romba a bolsevikok világhatalmi terveit Fotó: DEA / ICAS94 Forrás: Getty Images

A mostani történelemhamisítás kapcsán Mateusz Morawiecki konzervatív miniszterelnök levelet írt az Axel Springer vezérigazgatójának, Mark Dekannak.

Morawiecki felszólította Dekant, hogy

az általa vezetett kiadó fejezze be a történelemhamisítást, és a történelmi tényeket kihagyva ne dicsőítse a Lengyelországot megszálló szovjeteket, főleg ne a varsói csata 100. évfordulóján, amikor a lengyelek arra emlékeznek, hogy a hadseregük megvédte Európát a kommunizmustól.

A lengyel kormányfő „szégyenteljesnek és rágalmazónak” minősítette az Axel Springer történelemhamisító kampányát.

Mateusz Morawiecki. Fotó: MTI/EPA

Tavaly egyébként Mark Dekan az egyik interjúban a magyar sajtószabadságért „aggódott”, de sietve hozzátette, hogy a német kiadó nem tervez kivonulni Magyarországról.

Mit kell tudni a varsói csatáról?

Az MTI háttéranyagából kiderül, hogy a visztulai csodának is nevezett, 1920. augusztus 12–25. között vívott varsói és környékbeli ütközetsorozat döntő fordulatot hozott az 1919–21-es, úgynevezett lengyel–bolsevik háborúban. Ennek tétje az volt, hogy sikerül-e Lengyelországnak megőriznie az első világháború végén visszaszerzett függetlenségét, kialakítania keleti határait, valamint sikerül-e megvédeni Európát Szovjet-Oroszország (a Szovjetunió elődállama) Vlagyimir Iljics Lenin által felvázolt tervétől, hogy Németországban újjáélessze a kommunista forradalom lángját, és egész Európát bolsevizálja.

Józef Pilsudski marsall, az 1918 novemberében 123 éves felosztás után független államiságát újból visszanyert Lengyelország államfője a keleti szomszédokkal, litvánokkal, ukránokkal szándékozott konföderációt alakítani a régi Lengyel–Litván Unió mintájára (amit a XVIII. század végén vertek szét a poroszok és az oroszok), de ezúttal a másik főszereplő Ukrajna lett volna, nyilván alárendelt pozícióban. Pilsudski tudta, hogy ehhez ütőképes haderőre lesz szüksége, amelyet elsősorban a világháború alatt az osztrák–magyar, orosz és német birodalmak hadseregeiben harcoló lengyel alakulatokból hozott létre. Miután kimerült a toborzás összes más lehetősége, önkéntes hadsereget is létrehoztak, amelybe több mint százezer civil – köztük sok középiskolás diák – jelentkezett.

A lengyel gyalogság Varsóban Fotó: Centralne Archiwum Wojskowe

Közben Szovjet-Oroszország – Németország kapitulációja után – felmondta az 1918 tavaszán kötött breszti békét, és 1919 januárjában életbe léptette a Visztula-hadműveletről szóló hadparancsot. Ebben meghirdette a „burzsoá” lengyel állam munkásainak, parasztjainak „felszabadítását” és egy németországi vörös forradalom kirobbantását, amely egy összeurópai forradalom rémképét vetítette előre.

1920 áprilisában Pilsudski – a keleti területeken élő népek önrendelkezési jogára hivatkozva, a föderációs terv ukrajnai részének megvalósítását célozva – megindította a kijevi hadjáratot, és májusban bevette a későbbi ukrán fővárost. Nyáron viszont megfordult a hadiszerencse, hatalmas szovjet ellentámadás kezdődött, és a Vörös Hadsereg csakhamar elérte a lengyellakta területeket. Lengyelországra északi és délnyugati irányból támadtak bolsevik hadseregcsoportok.

A szovjet főparancsnok, Mihail Tuhacsevszkij tábornok augusztus 12-re tervezte Varsó elfoglalását. A lengyelek hősiesen védekeztek, így a Vörös Hadsereg csak augusztus 14-én érte el a várost.

A főváros védői 14–15-én vívták meg döntő ütközetüket a Varsó északi peremén fekvő Ossów faluban. A bolsevik haderő ott áttört az alacsony létszámú hivatásos lengyel gyalogos egységek első védvonalán, így a lengyelek az önkéntes hadsereg alakulatainak bevetésére kényszerültek.

A kétnapos küzdelem során a szovjetek többször kiszorították a nagyrészt diákok, cserkészek alkotta egységeket, az önkéntesek nagy áldozatok árán mégis megtartották a falut a hivatásos gyalogos alakulatok és a tüzérség megérkezéséig, amelyek

egy váratlan művelettel visszavonulásra kényszerítették a szovjeteket.

Az ossówi ütközetet a történészek az egész varsói csatasorozat sűrített képének, a helyi lakosság elszántsága és önfeláldozása példájának tartják. Jelképe Ignacy Jan Skorupka tábori lelkész lett, aki egy sérült ápolása közben esett el. A varsói csatában kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy a lengyel hírszerzésnek augusztus 13-án sikerült megfejtenie a Vörös Hadsereg rádiós kódját, így a lengyelek értesültek a szovjet hadműveleti utasításokról. Pilsudski villámgyorsan átcsoportosította a lengyel erőket, és Varsó alatt ellentámadásba lendült.

Augusztus 16-án a boselvikok pánikszerű visszavonulásba kezdtek.

A győztes varsói csata nyomán Lengyelország Szovjet-Oroszországgal 1921-ben megkötötte a rigai békét, amelynek eredményeként területe 388 900 négyzetkilométer lett, jóval nagyobb, mint korábban remélték. Lakossága 26,8 millió volt, ennek kétharmada volt lengyel.

Több lengyel és európai történész a varsói csatát a nyugati és a keleti civilizáció összeütközésének minősítette, a török veszélytől megmentő 1683-as bécsi ostromhoz, illetve a 732-es, Európát a móroktól megvédő poitiers-i ütközethez hasonlította.

Magyarország segített Lengyelországnak megvédenie Európát a bolsevizmustól

A lengyel–bolsevik háborúban a nyugati szövetségesek csekély közvetítő és támogató szerepet játszottak. A bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására 1920. július 10. és augusztus 25. között

Lengyelország csak a magyarországi és a magyar közvetítéssel továbbszállított francia lőszerre számíthatott.

Ausztria, Olaszország, Németország, Csehszlovákia és a német lakosságú Danzig szabad város nem engedte át a hadianyag-szállítmányokat, a Szocialista Internacionálé pedig teljes szállítási bojkottot hirdetett Lengyelország ellen. A még júliusban elindított magyar lőszerszállítmány augusztus 12-én Románián keresztül érkezett meg.

A csepeli Weiss Manfréd Művek lőszerszállítmányai a lengyel–bolsevik háború végéig folytatódtak. A Magyar Királyság segítségét a Varsóban 2011 márciusában felavatott emléktábla örökíti meg. Az ütközetsorozat emlékére augusztus 15-ét 1992-ben lengyel állami ünnepnek nyilvánították, a lengyel hadsereg napjaként ünneplik.

Az idei kerek évforduló alkalmából országszerte számos rendezvényt tartanak. A kulturális tárca ismeretterjesztő honlapot hozott létre, amely magyar változatban is elérhető.

Az 100. évforduló alkalmából, 2020. augusztus 15-én Mariusz Blaszczak lengyel védelmi és Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Varsóban aláírta a megerősített védelmi együttműködésről szóló szerződést.