Törökország hasznot húz harcias külpolitikájából

Háború Szíriában, Irakban és Líbiában, Katar megsegítése az arab államokkal szemben, kardcsörtetés a Földközi-tenger keleti medencéjében, orosz Sz–400-as légvédelmi rendszer vásárlása, migrációs válság, a Hagia Szophia mecsetté alakítása, most legutóbb a hegyi-karabahi háború és a sort még lehetne folytatni. Úgy tűnik, hogy Törökország újabb és újabb konfliktusokba ugrik bele, külpolitikája csak egyre harciasabb. Vajon kijöhet ebből győztesen? Egeresi Zoltánt, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatóját kérdeztük.

Török járőr Szíriában. A külföldi hadműveletek szép sikereket értek el Fotó: Rodi Said Forrás: REUTERS/

Szankciókkal fenyegeti Törökországot az Európai Unió a Földközi-tenger keleti medencéjében talált földgáz körüli viták miatt. Ugyanitt már hadgyakorlatokon fitogtatnak erőt a felek. Szankciókkal fenyeget az Egyesült Államok is az orosz Sz–400-as légvédelmi rakétarendszer vásárlása miatt. Közben viszont Líbiában török katonák néznek szembe orosz zsoldosokkal. Recep ­Tayyip Erdoğan török elnök a minap szögezte le: csak addig maradnak a szomszédos Szíriában, ameddig szükséges. De vajon véget ér-e valaha a lassan tíz éve tomboló háború? Most pedig a testvéri Azerbajdzsán oldalán tenyereltek bele a törökök egy újabb fegyveres konfliktusba. Mit nyernek az újabb és újabb kardcsörtetéssel, miért ez a harcias külpolitika?

Elhanyagolt régió

– Ennek van egy belső oka is: elődjei­hez képest az iszlamista gyökerű kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) már úgy vélte, hogy Törökország sokkal szorosabban kötődik a Közel-Kelet térségéhez, ezért külpolitikájában egyértelműen aktivistává vált a korábban elhanyagolt régióban. Eleinte komoly, úgynevezett soft power eszközök építésével, amelyet viszont a háttérben katonai fejlesztés kísért. Utóbbi eredményei mostanra értek be, leginkább a török fejlesztésű drónokkal.

A megnövekedett ambíciók mellé belpolitikai átalakulás is társult: a szövetség a nemzeti radikális oldallal és a központosított rendszer kiépítése magabiztosabb, ugyanakkor nacionalistább retorikához vezetett

– magyarázta a török külpolitika dinamikájának hátterét Egeresi Zoltán. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója arra is rámutatott, hogy ezzel egy időben a Közel-Kelet és általában Törökország biztonsági környezete is megváltozott, több állam meggyengült vagy összeomlott az úgynevezett arab tavasz eredményeképp, ami több regio­nális szereplő, köztük a törökök beavatkozását jelentette. Az okok között említette meg a terrorszervezetként számontartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és szíriai társszervezeteik megerősödését, ami még aktívabb beavatkozásra késztette az ankarai vezetést. – Közben felállították a jellemzően szíriaiakból álló segédcsapataikat, amelyeket aztán máshol is bevethetnek: erre pár évvel ezelőtt még nem lett volna kapacitásuk – mutatott rá a szíriai szerepvállalás következményeire.

Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet kutatója
Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Költség–haszon

És hogy bírni fogja-e a rogyadozó török gazdaság a terhet?

– Néhány bázis fenntartása külföldön, néhány ezer fős szíriai zsoldoscsapatok átcsoportosítása, hadihajók felvonultatása még jelen helyzetben sem fogja megroppantani a török költségvetést. Különösen annak fényében, hogy komoly politikai akarat áll mögötte

– vélekedett a Törökország-szakértő.

Török katonák nyomulnak előre Szíriában. Nem akarnak örökké maradni.
Fotó: Ugur Can / MTI/AP/DHA

Egeresi Zoltán szerint izgalmasabb kérdés a török vezetés költség–haszon-kalkulációja: Ankara láthatóan addig megy, amíg a szemben álló felek engedik, komolyabb összetűzéseket és gazdasági szankciókat nem vállal. Hogy akkor mit nyernek a konfliktusokkal? – Olyan hatalmi és ezzel járó politikai, gazdasági pozíció­kat, amelyeket biztosan elvennének más regionális szereplők vagy nagyhatalmak. Gondoljunk például a jövőbeli líbiai befektetésekre és energiaügyi megállapodásokra, vagy Katar anyagi támogatására a katonai-politikai segítségért cserébe – magyarázta. A szakember arra is emlékeztetett, hogy rá­adásul van egy komoly belpolitikai vonzata is ezeknek az ügyeknek: a görög–török konfliktus vagy az azeri–örmény háború olyan témák, amelyekben az ellenzéki pártoknak is ki kellett állniuk a kormány mellett, és a török lakosság jelentős része is támogatta azokat.

– Erdoğan nagyon jó érzékkel tudja ezeket a válságokat vagy külföldi konfliktusokat a maga népszerűségének növelésére használni

– összegzett.