Úgy tűnik, hogy az egy esztendőt sem éri meg az idén áprilisban nagy nehezen összekovácsolt izraeli kormánykoalíció. Minden jel szerint leghamarabb jövő márciusban, szűk két éven belül negyedjére is az urnákhoz járulhatnak majd a szavazók. Az ingatag szövetségnek a szövevényes költségvetési vita adta meg a kegyelemdöfést. A nézeteltérés azonban kevésbé pénzügyi, mint inkább politikai. A tavaszi koalíciós megállapodás értelmében ugyanis Benjamin Netanjahu, a jobboldali Likud vezetője, valamint Beni Ganc, a centrista Kék és Fehér feje rotációs alapon váltották volna egymást a miniszterelnöki székben; a kormányfő másfél év után adta volna át a hatalmat. Az egykori vezérkari főnök – akinek magyar vér is csörgedezik az ereiben – mindenképpen azt szerette volna, ha az ország elfogadott költségvetéssel rendelkezik már az azt követő időszakra is, mikor átveszi a miniszterelnöki teendőket.
Fotó: Facebook / Benny Gantz
Ezzel biztosította volna, hogy a következő évi költségvetés esetleges blokkolásával ne lehessen sarokba szorítani, kérészéletűvé tenni országvezetését.
A Likud sorait erősítő pénzügyminiszterrel, Jiszrael Kaccal azonban nem sikerült dűlőre jutni a kérdésben. Egérutat jelenthet még, ha az utolsó pillanatban mégis sikerül tető alá hozniuk valamilyen alkut. Azonban lassan kifutnak az időből: ha december 23-ig nem készül el a költségvetés, a törvények értelmében automatikusan előrehozott választásokat kell kiírni.
Talán a Likud abban bízott, hogy egy új szavazást magabiztosabban megnyerne, és nem kell osztozkodnia a hatalmon? Elképzelhető, de a számításokba máris nem várt hiba csúszott. Kedden a párt második embere, Gideon Szaár bejelentette, hogy kilép az alakulatból, visszaadja mandátumát, és Új Remény néven új pártot alapít. A politikus lázadása persze nem derült égből villámcsapásként érkezett. Már tavaly decemberben, a Likud tisztújításán is bejelentkezett Benjamin Netanjahu riválisaként, ám csupán a tagság 27 százaléka szavazott rá. Veresége ellenére azóta is gyakran bírálta a kormányfőt, sértődöttségét állítólag az is táplálta, hogy nem kapott miniszteri tárcát. Habár korábban többször is hűségét bizonygatta, végül rászánta magát a szakításra. Azt pedig azonnal világossá tette, hogy olyan kormánnyal, amelyben Benjamin Netanjahu a miniszterelnök, nem fog együttműködni.
