A BLM-tüntetések hatása: nőkről elnevezett közterek Belgiumban

Társadalmi vita indult az ország gyarmatosító múltjáról a tavalyi szoborrongálások után.

Nora Theys brüsszeli nőket ábrázoló képei a belga főváros metróvonalán Forrás: STIB

A Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom Egyesült Államokból elindult, s Nyugat-Európába is átgyűrűzött tüntetéshulláma után merült fel az igény Belgiumban arra, hogy társadalmi vita kezdődjön az ország gyarmatosító múltjáról. Akárcsak a világ és a kontinens más részein, a Benelux-állam esetében is a történelmi szobrok, utcanevek és egyéb szimbólumok kerültek a figyelem középpontjába. A szövetségi parlament egy „dekolonizációs” munkacsoportot is felállított, amely 2021 végéig tesz javaslatot a gyarmatosító múltat idéző szimbólumok sorsára. A Magyar Nemzet hasábjain is többször írtunk róla, hogy

ezek a jelképek évtizedek óta indulatokat váltanak ki a belga társadalomban, különösképpen a Brüsszelben élő kongói, burundi és ruandai diaszpórában.

II. Lipót egykori belga uralkodó mellszobrait tavaly országszerte megrongálták – a legszimbolikusabb ilyen eset épp a gyarmatosító király alapította tervureni Királyi Közép-Afrika Múzeumban történt, ahol azóta sem mosták le a vörös festéket a szoborról. A Kongói Demokratikus Köztársaság területe 1885-től 1908-ig II. Lipót magángyarmata volt, a becslések szerint ezekben az évtizedekben tizenötmillió afrikai vesztette életét a kizsákmányolás és kényszermunka következtében. A képet árnyalja, hogy a felmérések szerint a belgák egy része sincs igazán tisztában a történelmi múlt súlyával: az Antwerpeni Egyetem – még a BLM-tüntetések előtti – kutatása szerint háromnegyedüknek az a meggyőződése, hogy „jót is tettek” Kongóval, így az utcanevek megváltoztatásával sem értenek egyet.

Graffiti a brüsszeli Cinquantenaire parkban Fotó: A szerző felvétele

gesztust tesznek a nőknek

Abban viszont mostanra sikerült egyetértésre jutni, hogy ha már mindenképpen megváltoztatják utcák és épületek nevét, akkor az a társadalom lehető legszélesebb rétegének támogatásával történjen. Így történt, hogy a BLM gyakorlatilag feminista fordulatot hozott a belga fővárosban, ahol egyre több közterületet neveznek el nőkről,

Brüsszelben ugyanis tizennégyszer annyi utca viseli férfiaknak a nevét, mint nőkét.

Egy II. Lipót királyról elnevezett alagutat alig két hete a nemzetközi nőnap alkalmából kereszteltek Annie Cordy alagútra, a híres belga énekes-színésznő emlékének adózva. Az elnevezésről ráadásul egy olyan nyilvános szavazáson dönthettek, ahol csak női nevek közül lehetett választani.

A brüsszeli tömegközlekedési vállalat (STIB) pedig ugyancsak az idei nőnap alkalmából döntött úgy, hogy átmenetileg – huszonnégy órára – nőkről nevez el tíz megállót. Így történhetett, hogy

március nyolcadikán Greta Thunberg, Rosa Parks, valamint Malála Júszafzai neve is visszaköszönt a metróvonalakon.

A STIB egyébként vállalta, hogy még idén hét busz-, illetve villamosvonalon, 2022-ben és 2023-ban pedig tíz másik megállóban hajt végre ilyen névváltoztatást. Az állomások végleges névcseréjére azonban többet kell várni: ehhez regionális szinten kell döntést hozni, ami a belga föderális berendezkedés miatt egy hosszas folyamat.

Nora Theys brüsszeli nőket ábrázoló képei a belga főváros metróvonalán Fotó: STIB