
– Számos EU-ország határozott úgy, hogy az uniós források vissza nem térítendő részére tart igényt, a hitelre viszont nem. A magyar esetben mi indokolta ezt a döntést?
– A jelenleg rendelkezésre álló információink szerint valóban mindössze hat-nyolc ország fontolgatja, hogy a hitelrészt is igénybe veszi a helyreállítási alapból. Hollandia például egyáltalán nem mutat be helyreállítási tervet, amivel szintén nincs probléma, hiszen erre nincs kifejezett uniós kötelezettség. Magyarországon a piaci viszonyok gondos mérlegelése után jutottunk arra a következtetésre, hogy nincs szükség a hitelkeret igénybevételre, a piacról is megvalósíthatók a fejlesztési elképzeléseink, ráadásul
így kifejezetten a magyar igényeknek megfelelően, kevesebb megkötéssel tudunk dolgozni. Kiváló példa erre az infrastrukturális fejlesztések ügye; ezek nem minden esetben felelnek meg a brüsszeli zöldkritériumoknak, Magyarországnak a kommunista múltból fakadó lemaradás miatt mégis szüksége van rájuk.
Itt megjegyezném, hogy az Európai Parlament arra viszont felszólíthatta volna az Európai Bizottságot, hogy rugalmasan értékelje a nemzeti terveket, és vegye figyelembe a tagállami különbségeket. Meggyőződésem, hogy a rugalmasság, a tagállami igények figyelembevétele felé kellene terelni a bizottságot.
Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy a magyar kormány nem tervezi elhagyni az adósságcsökkentés pályáját. A válság miatt valamelyest nőtt a hazai költségvetési hiány és az államadósság, de így is jobban teljesítünk az uniós átlagnál. A gazdaság jó állapotban volt 2019-ben, az utolsó békeévben, ami elismerésre méltó eredmény. Minden jel arra mutat, hogy
a tagországok többségéhez képest könnyebben tudunk majd visszatalálni a válság előtti növekedési pályánkra.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!