Az ígéretek ellenére semmilyen strukturális reformfolyamat nem zajlott le az elmúlt két esztendőben, Volodimir Zelenszkij fő választási mottója, miszerint véget ér a szegénység korszaka, szintén dugába dőlt, akárcsak a donbászi tartós béke megteremtésének az illúziója. Társadalomkutatók szerint még soha nem volt olyan apátiában az ukrán társadalmi közeg, mint manapság.
Holott olyan szépen és reménykeltően indult minden. A soha korábban nem látott támogatottsággal elnökké választott Zelenszkij valóságos diadalmenettel foglalta el az elnöki hivatalt, ahol igyekezett saját bizalmasaival körbevenni magát, akárcsak a megválasztásában kulcsszerepet játszó, A nép szolgája című szatirikus filmsorozatban tette. Az elnöki adminisztráció 13 kulcsfontosságú pozíciójából hétbe korábbi, szórakoztatóiparban tevékenykedő üzlettársait ültette. A folytatás is jól sikerült, az előre hozott parlamenti választásokon a már említett filmből kölcsönzött névvel pártja,
A Nép Szolgája példátlanul nagy arányú győzelmet aratott. 43 százalékos választási sikerével egymaga szert tett a törvényhozási többségre, amire addig soha nem volt példa.
Úgy tűnt, ez a stabil kormánytöbbség képes lehet a gyökeres változások elérésére, a korrupt politikai rendszer letörésére, de csakhamar rá kellett jönni: illúzió volt a csodavárás.
Emberek milliói azonban elhitték neki, hogy valóban véget vethet a szegénységnek, a szovjet érához hasonlóan minimálisra csökkenhetnek a rezsidíjak, a háborútól megviselt kelet-ukrajnai régióban újra eljöhet a béke. Merthogy ezek voltak az államfő legfőbb ígéretei. A kárpátaljai magyar kisebbség esetében még kiegészíthetjük a sort azzal is, hogy bizakodtak, visszakaphatják az előző elnök regnálása során elvett anyanyelvhasználati jogaikat. De csalódniuk kellett.
Nemhogy rehabilitáció nem történt, de újabb jogfosztások érték a maroknyi magyar közösséget.
Ukrajna mindenkori állapotát alapjaiban határozza meg, hogy az aktuális elnök milyen viszonyban van az országot a markukban tartó oligarchákkal. Petro Porosenko egy volt közülük, tőle nem lehetett csodát várni, de Zelenszkijtől azt remélték, hogy akárcsak a filmjében tette, a valóságban is fogást talál rajtuk, és letöri hegemóniájukat. Két év múltán kijelenthető: nem sikerült.
Mára úgy fest, hallgatólagos alkut kötött az ország legnagyobb pénzmoguljaival,
aminek a lényege, hogy a hatalom csak imitálja az oligarchikus klánrendszer elleni harcot, míg ők a maguk részéről nem kritizálják őt hatalmas médiaholdingjaikon keresztül, a kivételt csak az oroszbarát Viktor Medvedcsuk és a hozzá tartozó médiumok jelentik, vagy inkább jelentették, hiszen lakat került rájuk.
