„A betegség magas lázzal, fejfájással, levertséggel kezdődik. A harmadik nap után gyakori a hasmenés, a görcsök, az extrém fájdalom. Egy hét után már úgy néz ki a beteg, mint egy szellem, beesett szemekkel, kifejezéstelen arccal, teljes letargiába merülve. Ekkoriban jelentkezik a vérzés is. Kihányva, ürülékben és szinte minden testnyílásból, az orrból, a fogínyből, a vaginából. Általában ez az időszak a sorsfordító. Ha valaki átvészeli a súlyos vérveszteséget, a betegséget is túléli.”
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tájékoztatója szerint nagyjából ilyen a Marburg-vírus által okozott betegség lefolyása. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a heves tüneteket kevesen gyűrik le.
A világ egyik leggyilkosabb kórokozójaként számon tartott vírus halálozási rátája akár a 88 százalékot is elérheti.
Védőoltás nem létezik ellene. Hatékony kezelés sem nagyon, az állandó folyadékpótlás, a tünetek célzott enyhítése, néhány kísérleti gyógyszeres kezelés javíthatja az esélyeket.
És a Marburg-vírus most újra felbukkant. A nyugat-afrikai Guineában, a Libériával és Sierra Leonéval közös határ közelében július végén egy férfi betegnek érezte magát. Egy hét múlva már olyan rosszul volt, hogy felkereste a falu orvosi rendelőjét.
A maláriára végzett gyorstesztje negatív lett, az általános gyógykezelés ellenére pedig másnapra életét vesztette. A gyanús eset után a helyi hatóságok és a WHO-szakértői a helyszínre siettek, és mintát vettek az elhunyttól. A vizsgálatok csakhamar igazolták a Marburg-vírus jelenlétét. A beteggel legalább négyen közvetlen kapcsolatban voltak, további 146 személyt azonosítottak, akik veszélyben lehetnek. A világszervezet figyelmeztetett: fennáll az esélye akár a kór távolabbi elterjedésének. Egyelőre nem tudni, egyáltalán hol fertőződhetett meg a férfi. Ez az első alkalom, hogy a vírus Nyugat-Afrikában is felbukkant. A 2014 és 2016 között a térségben tomboló, több mint tízezer életet követelő ebolajárvány pedig már bizonyította, hogy a régió időzített bomba.
Márpedig a Marburg-vírus az ebolához nagyon hasonló, azzal rokon kórokozó. Először 1967-ben detektálták, a németországi Marburgban (innen a neve), Frankfurtban és a szerbiai Belgrádban egy időben. A vírus Ugandából importált afrikai zöld majmokról terjedhetett át az emberre egy laboratóriumban. A betegség azóta is rendre felüti a fejét, jobbára Afrikában.
A legpusztítóbb, 2005-ös angolai járvány kétszáz életet követelt.
Leggyakrabban állatokról, jellemzően denevérekről ragad át az emberekre, de ha egyszer valaki megfertőződött, onnantól kezdve továbbadhatja a kórt, amíg az jelen van a vérében.
A járvány elterjedését éppen a vírusfertőzés rendkívül magas halálozási rátája akadályozza: a lappangási idő 2–15 nap, a betegség pedig általában egy-két hét leforgása alatt végez áldozatával. Ugyanez a helyzet az ebolával is, amely korántsem tűnt el 2016 óta. Legutóbb júniusban éppen Guineában 12 emberrel végzett a vírus, előtte a Kongói Demokratikus Köztársaságban májusig hatan vesztették életüket, azonban a gyors reagálásnak hála a járvány kirobbanását sikerült megelőzni.
Borítókép: Kutatók Ugandában. A vírus innen importált majmokról terjedhetett át az emberre. Fotó: Getty Images
Zéró páciens
Elképzelhető, hogy a zéró páciens, az első beteg, aki megfertőződött az új típusú koronavírussal, mégis a vuhani laboratórium egyik koronavírusokkal kísérletező dolgozója volt – állította a dán televízió dokumentumfilmjében Peter Embarek, a WHO csapatának vezetője, amely Kínában a kórokozó eredetét vizsgálta. A dán kutató kijelentése nagy fordulat a jelentésükhöz képest, amelyben még „nagyon alacsony valószínűségűnek” tartották az úgynevezett laboratóriumelméletet. A tudós arról is panaszkodott, hogy meglehetősen nehéz volt együttműködniük a kínai kollégákkal, és nem tekinthettek be a konkrét dokumentációkba. Különösen amerikai részről folyamatosan napirenden tartják, hogy a vírus egy kínai laboratóriumból szabadulhatott el, megdönthetetlen bizonyítékokat azonban eleddig nem mutattak be. Peking viszont tagadja ezeket a vádakat, tudományos álláspontjuk szerint a kór valamilyen vadállatról terjedhetett át az emberre.
