„Mintha a pestis, a tífusz és a kolera lenne a három lehetőség”

Új kezdetet ígér a Merkel-korszak után a Türingiában legnépszerűbb AfD.

20210921 nemetorszag turingia gera varos hetvegen valasztasok afd ellenzeki part gyulese ellentutntetok havran zoltan magyar nmezet

Piros, sárga, zöld, lila: sorakozik a portéka a zöldségesnél a kelet-németországi Gera egyik belvárosi utcáján. – Az ott arabul annyit tesz: paradicsom – mutat az egyik feliratra a mosolygós fiatal eladó. Mint mondja, két éve érkezett Szíriából, majd szabadkozik, hogy sajnos nem tud jól németül. Ha akarjuk folytatni a beszélgetést, menjünk be, a főnöke jobban beszéli a nyelvet. Két fejkendős, fiatal nő halad el az üzlet előtt.

A statisztikák szerint nem él sok bevándorló a valamikor az NDK-hoz tartozó Türingiában. A lakosság alig pár százalékát teszik ki. De a zöldségesbolttól pár sarokra felállított színpadon éppen a bevándorlókról beszélnek. – Aki itt él, tanuljon meg folyékonyan beszélni németül! – mondja a szónok. A hétköznap este álmos Gera nyugalmát választási nagygyűlés és ellentüntetés zaja veri fel. Ebben a 92 ezres városban pár száz ember – főleg férfiak és középkorúak-idősebbek – előtt tartja türingiai kampányzáróját a legnagyobb német ellenzéki erő, a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD). A német elitben szélsőségesnek tartott párt elleni tiltakozásul baloldali aktivisták is eljöttek, főleg fiatalok.

Türingiában az AfD akár az élen is végezhet a vasárnapi Bundestag-választások előtti várakozások szerint.

„Aki nácikra szavaz, nem értette meg a demokráciát!” – hirdetik a kordon túloldalán tüntető baloldaliak, akik éktelen zajjal, síppal, az erősítőn ütközésig feltekert metálzenével próbálják megakadályozni, hogy bármit is hallani lehessen az AfD rendezvényén. Komoly rendőri készültség és kordonnal leválasztott, telekparcellányi senki földje hivatott megakadályozni, hogy egymásnak essen a két tábor.

– Ugyan már, mit tudnak a fasizmusról ezek a fiatalok? Az apám antifasiszta volt, az iskolában is tanultunk a lágerekről! – háborog mellettünk egy Ronald néven bemutatkozó, borostás, köpcös férfi, aki még az NDK-ban nőtt fel. Hatvannégy éves, most már nyugdíjas, és mint mondja, egész életében az építőiparban dolgozott. Vasárnap az AfD-re fog szavazni, és nem érti ezeket a fiatalokat, akik „az óceánokat akarják megmenteni”. Ezen az éghajlatváltozás elleni küzdelmet érti, ami egyébként vezető téma a mostani kampányban. De Türingiában nem óceánok vannak, hanem a helyüket a mai Németországban nehezen találó keletnémetek.

Itt csaknem minden második polgár vagy az AfD-re, vagy a kommunista utódpárt Die Linkére szavaz.

Az egyik itteni szónok azt mondja, a mostani – kereszténydemokrata, szociáldemokrata és zöld – kancellárjelöltek közül olyan választani, mintha a pestis, a tífusz és a kolera lenne a három lehetőség.  

– Ez így nem normális! – Alexander Gauland mindenre ezt vágja rá, akármit sorol. Az AfD Bundestag-társfrakció-vezetője és tiszteletbeli elnöke egész negatív leltárát adja az elmúlt tizenhat évnek, Angela Merkel kancellári időszakának, amelynek most mindenképp vége lesz. De az éppen a kereszténydemokrata CDU-ból átigazolt Gauland és mások vezetésével az AfD alaposan változtatni akar az eddigi irányvonalon.

Véget akar vetni az ellenőrizetlen bevándorlásnak, annak, hogy német katonák vére folyt idegen országok konfliktusaiban, így Afganisztánban, vagy annak, hogy a kormány éket vág a koronavírus ellen beoltottak és az oltatlanok közé.

Ezen a rendezvényen senki sincs maszkban, csak a rendőrök és a német tévések. – A német törvényeket a német parlamentben hozzák meg, ne pedig Brüsszelben! – mondja a professzoros megjelenésű, nyolcvanéves Gauland, akit kék villogós, hatalmas Audi hoz-visz. Az AfD nyolc éve euróellenes pártként indult, nem akarnak vergődő gazdaságokat sem megmenteni.

Gauland és a helyi politikusok után Alice Weidel, az AfD másik frakcióvezetője, az egyik országos lista vezetője a meglepetésvendég. A csinos nőt üdvrivalgás fogadja. – Hallo, Gera! – kiáltja a keletnémet éjszakába, miközben ő maga nagyon eltér az itteni közegtől. Nagyon nyugati, nagyon jómódú, nagyon leszbikus. Ő is azt ígéri, minden másképp lesz, ha megválasztják őket. – Mivé lett Németország! A kormány cserben hagyta a német lakosságot, az adófizetőket! – harsogja.  

„Virágozz a boldogság csillogásában / virágozz, német haza!” – énekli egyszer csak a himnuszt Weidellal együtt a tömeg, a gerai ég felé pedig lobogó trikolór meredez. (Nem mindenütt járja ez: Merkel elvette és félre rakatta a nemzeti zászlót egy korábbi CDU-rendezvényen.) A rendőrök éberek, a baloldaliak elcsitulnak, igaz, egy aktivista lány vállal szándékosan nekimegy a hazainduló AfD-s tábornak. Utána fordulnak, szidják. A funkcióját vesztett kordonon egy kigyúrt AfD-s rendező kislánya forog, hintázik vidám színes kezeslábasában. Az idelátogatók közül leginkább az övé a jövő, amiről annyit beszéltek.

Fotók: Havran Zoltán

A botlásokon van a hangsúly. – A kampánytémák a háttérbe szorultak és inkább a személyiségekre, az egyéni hibákra, a negatívumokra fókuszál a kampány – mondta lapunknak Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense azzal kapcsolatban, hogy a kormánypárti CDU/CSU és az ellenzéki Zöldek kancellárjelöltje, Armin Laschet és Annalena Baerbock megítélésének is rosszat tettek az elmúlt hetekben, hónapokban elkövetett botlások. Előbbit például lencsevégre kapták, amint a németországi árvizekről tartott sajtótájékoztatón a közönségben ülve nevetgél, utóbbi pedig plágiumvádakkal szembesült. Megerősödött viszont a kisebbik kormánypárt, a szociáldemokraták, akik a legfrissebb felmérések szerint a szavazatok 25 százalékával megnyerik a vasárnapi parlamenti választásokat. Őket sorrendben a CDU/CSU (22 százalék), a Zöldek (15), a liberális FDP (12), a bevándorlásellenes AfD (11) és a baloldali Die Linke (6,5) követi. – A kampánytémák közül a klímavédelem meglehetősen elöl áll, a migráció háttérbe szorult. Egyáltalán nem kerültek szóba a tévévitákon a külpolitikai, Európa-politikai kérdések – magyarázza Hettyey András, aki szerint a klímapolitika terén a három nagy párt nem nagyon különbözik egymástól, talán ezért is vannak a fókuszban a személyiségek, nem a politikák. (K. Z.)