Franciaország szombaton arra a történelemtanárra emlékezett, akit napra pontosan egy évvel ezelőtt egy csecsen terrorista azért ölt meg brutálisan, mert a szólásszabadságról tartott óráján Mohamed profétáról készült karikatúrákat is bemutatott.
A 47 éves Samuel Patyt egy 18 éves csecsen iszlamista 2020. október 16-án először megkéselte, majd levágta a fejét a nyílt utcán,
a Párizshoz közeli Conflans-Sainte-Honorine egyik középiskolájának a közelében, miután radikális iszlamista körökben elterjedt egy videófelvétel arról, hogy a tanár a szólásszabadságról szóló óráján Mohamed prófétáról készült karikatúrákat mutatott be. Az orosz állampolgárságú csecsen gyilkossal, Abdoullakh Anzorovval, néhány perccel a támadást követően járőröző rendőrök a helyszínen végeztek. Mielőtt a rendőrök megölték, Abdoullakh Anzorov orosz nyelvű hangüzenetben vállalta a tettét: azt mondta, hogy a prófétát akarta megbosszulni, amiért a tanár szerinte sértő módon mutatta be őt. A dzsihadista gyilkost az interneten közvetlenül Szíriából irányította szintén dzsihadista mentora.

A megemlékezések abban a Párizshoz közeli kisvárosban, Eragny-sur-Oise-ban kezdődtek, ahol a meggyilkolt tanár, Samuel Paty élt. Itt a helyi önkormányzat szervezésében a tanár hozzátartozói, a szomszédok és a város lakói, mintegy háromszázan egy, a francia oktatás és a szólásszabadság történetének legjelentősebb személyiségeit ábrázoló freskót, a városban élő Alexandre Sarrat alkotását avatták fel annak a sportközpontnak a falán, amelyet Samuel Paty látogatott. A megemlékezéssel egy időben az oktatási minisztériumban Jean Castex miniszterelnök és Jean-Michel Blanquer oktatási miniszter emléktáblát avatott fel a tanár emlékére a családja jelenlétében.
– 2020. október 16. örökre meghatározó dátuma a miniszterelnökségemnek – kezdte beszédét a kormányfő.
Samuel Paty olyan ember volt, aki a szekularizáció és a szabad választás értékeit tanította, amelyeket a felvilágosodás nagyjai hagytak ránk
– tette hozzá. Jean Castex „a köztársaság szolgálójának, az iszlamista terrorizmus és a emberi gyávaság áldozatának” nevezte Samuel Patyt, akire emlékezni szerinte annyi, mint a köztársaságra emlékezni. Kitért arra is, hogy mennyire nehéz a tanároknak a szekularizációról beszélni a mai világban, ezért szavai szerint a tanárokat nem szabad soha magukra hagyni.
Az ő halálával a köztársági eszmét vették célba. Nehéz ezzel a gondolattal élni, de még rosszabb lenne nem emlékezni