– Olyan négy feladatról vontam röviden mérleget, amelyek tényleg arrafelé tartanak, hogy a kisebbségi jogokban bizonyos előrelépés történjen Szlovákiában. Az, hogy a kormánnyal sikerült elfogadtatnom a népszámlálási eredmények nemzetiségre vonatkozó adatainak egységes magyarázatát, egy másfél éves bizonytalanságot zárt le, amit több politikus is saját fényezésére használt fel. A részben ehhez kapcsolódó kormányrendelet, mely a kisebbségi települések jegyzékét mondja ki, csak a meglévő jogok szélesebb körben való alkalmazását írja majd elő.
A felsorolt feladatok közül a legnagyobb fajsúlya természetesen a készülőben lévő átfogó kisebbségi törvénynek van, amely ugyan elkészült, de várja további sorsát...
– Hogyan végzett a magyar kisebbség a népszámláláson, és mit biztosít ez az eredmény számukra?
– A tavalyi népszámlálás első alkalommal adott lehetőséget arra, hogy ha valaki úgy érezte, nemzeti identitásában más nemzetiséghez is kapcsolódik, akár két nemzetiséget is bejelölhetett. A népszámlálást megelőző ellenkampány ellenére a két adat egybeolvasásával elmondhatjuk, hogy az előző évtizedekhez képest ugyan fogyásban van a szlovákiai magyarság, de annak mértéke nem olyan óriási, mint a múltban. Ugyanakkor az, hogy a kormány határozatban mondta ki, az országban 456 154 magyar él, nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Mi több, aki az egyes régiókra, településekre lebontott nemzetiségi mutatókat megnézi, láthatja, hogy az utóbbi évtizedben a déli tömbvidékeket szinte teljesen felhígították a betelepült szlovákok. Ez elsősorban a nagyméretű ingatlanbefektetések eredménye. Maga a végösszeg kézzel foghatóan annyit biztosít, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény 2011-es módosítása alapján érvényre lép a 15 százalékos nyelvi küszöb, vagyis a 2031-es népszámlálásig egyetlen egy magyar település sem veszti el a törvényben megszabott kötelességeit és jogait, ráadásul öt új magyar településsel bővül a lista.
Persze a népszámlálást megelőző mozgósítás és eufória csak akkor lesz hiteles, ha az eredmények tudatában mindenki megteszi saját kis közösségén belül azt, amiért felelősséget vállalt.
– A kisebbségi törvény jelenleg milyen állapotban van, és hol tart a történet?
– A törvény elkészítésére kapott felhatalmazás alapján már 2020 tavaszán megkezdtük a munkát. A folyamatba bevontam több külsős szakembert – számos kisebbségit is – és a felelős tárcák képviselőit. Mivel a törvénytervezet vázán már az előző kormány idején is dolgoztunk, a múlt év végére sikerült elkészíteni a javaslat paragrafizált változatát. December végéig a javaslatról lefolytattam az egyeztetéseket a legnagyobb kisebbségek képviselőivel is. Az eredeti terv az volt, hogy az utolsó észrevételek után a végleges javaslatot februárban átadom a koalíciós tanácsnak, majd az azt követő tárcaközi egyeztetés után május végén elfogadhatja a kormány.
A történet most ott tart, hogy januárban a törvény-előkészítési feladatot elvették tőlem, s a kezdeményezést átvette a kormányhivatal vezetője. Márciustól az egész feladat megfeneklett, s a javaslat várja további sorsát.
– Miért vették el öntől ezt a feladatot?
– Még tavaly karácsony előtt panaszlevél érkezett Ivan Korcok külügyminisztertől és Mária Kolíková igazságügyi minisztertől. Ennek hatására még január végéig vihettem az ügyet, de érezhetően már kihagytak a folyamatból, majd Július Jakab, a kormányhivatal vezetője arról értesített, hogy két személyt jelölhetek az új munkacsoportba.
– Milyen jogokat biztosíthat ez a törvény a Szlovákiában elismert 13 kisebbségnek, köztük a magyaroknak?
– Az elkészült törvényjavaslat olyan jogi keretet próbált megfogalmazni, amely az összes kisebbségnek lehetőséget biztosít a megmaradásra és a fejlődésre. A javaslatban szerepelnek szimbolikus részek, például a kisebbségek államalkotó szerepének kihangsúlyozása, a nemzetiségen alapuló diszkrimináció tiltása, a kisebbségi jelképek használata, a kisebbségi emléknapok bevezetése, de ezen túlmenően a javaslat kitér a kisebbségi kultúrára és médiára, az oktatásügyre, a nyelvhasználatnak a mainál szélesebb gyakorlati alkalmazására és az intézményes, pénzügyi támogatásukra is.
A javaslat fontos része továbbá a kisebbségi önkormányzatiság bevezetése és a kisebbségi hivatal létrehozása.
– Milyen harcokat kellett ezért megvívnia nap mint nap? Ki az, aki segíti munkáját?
– A törvényelőkészítés folyamata során állandó egyeztetést folytattam a kormányhivatal vezetőjével és a parlament alelnökével, Grendel Gáborral. Nagyon konstruktívak voltak ezek a megbeszélések. Fordulat december végén történt. A harcot már megvívtam, s ahogy utaltam rá, a további folyamatra már kisebb ráhatásom van. Április közepéig több találkozóm is volt a javaslat ellenzőivel, majd beláttam, hogy értelmetlen az a harc, amit folytatok. Úgy gondolom, a probléma ott van, hogy a javaslatot egyesek sem kiköpni, sem lenyelni nem képesek.
Amit személy szerint nagyon sajnálok, az az, hogy az egyes ellenzők részéről visszatért az úgynevezett meciarizmusra oly jellemző vádaskodás és a kettős mérce alkalmazása.
– Reális, hogy elfogadják a törvényt annak ellenére, hogy vannak ellenlábasai?
– Ennek a kérdésnek a megválaszolása nagyban függ attól, hogy a kormánykoalíció kibírja-e az elkövetkező hónapokat, vagy sem. Ha igen, akkor más megfogalmazásba kerül a téma, és szerintem megszületik a törvény. A kérdés már csak az: milyen formában és milyen tartalommal.
– Úgy nyilatkozott, hogy kezdetét vette a nyelvhasználati törvény módosításának előkészítése. Miért szükséges módosítani?
– A kormányprogramhoz kapcsolódik ez a feladat, sőt a kormány törvényhozó munkatervében is megjelent 2022 októberi időponttal. A feladat a nyelvhasználat megyei szintű kiszélesítését feltételezi Nagyszombat és Nyitra megyére. Ugyan a készülő kisebbségi törvénybe beépítettünk egy átfogó részt a nyelvi jogokról, ami tulajdonképpen felülírta volna ezt a feladatot, de mivel a kisebbségi törvény megfeneklett, most erre fókuszálunk.
– Milyen módosításokat fog tartalmazni?
– Az alaptétel az, hogy a készülő módosítás területi illetékességének nem szabad elkerülnie a többi kisebbségek által is lakott megyét, vagyis nem vonatkozhat csak Nagyszombat és Nyitra megyére. Elsősorban az írásos és szóbeli kommunikáció szintjén igyekszünk kiszélesíteni a nyelvhasználatot, ami a hatályos törvényből hiányzik. Merőben más kérdés az, hogy az állam a megyei önkormányzatoknak hajlandó lesz-e majd megfelelő anyagi keretet biztosítani erre vagy sem.
– A módosításnál bekerülhetnek a kisebbségekre nézve előnytelen passzusok is?
– Nem hiszem. A cél és a feladat világos: a mostani jogi kereten kell javítanunk.
– Mit takar a 15 százalékos kisebbségi településlista kifejezés?
– A kisebbségi nyelvtörvény egyik végrehajtó rendelkezése az úgynevezett kisebbségi településlista. Mivel a nyelvtörvény szerint a tavalyi népszámlálás után lép érvénybe a módosított 15 százalékos küszöb, éppen ezért szükséges egy teljesen új, aktuális jegyzéket kiadni. Az előző kormányrendelethez viszonyítva a 15 százalékos küszöbön kívüli újdonság, hogy tartalmazni fogja a kisebbségi falvak, városok kisebbségi nyelvű településrészeit is.
– Hogy haladnak a tárcaközi egyeztetések?
– A javaslat most került előzetes tárcaközi egyeztetésre. Eddig minden a legnagyobb rendben zajlik.
– A későbbiekben ez mit biztosít a kisebbségeknek?
– Az új kormányrendelet 157 új kisebbségi településsel és összesen 347 településrésszel bővül. Ez annyit jelent, hogy az országban összesen 813 kisebbségi nyelvi település lesz, ahol az adott kisebbségi nyelvnek bizonyos szinteken az államnyelvvel azonos jogállása van.
A legtöbb új települést a ruszin kisebbség mondhatja magáénak, de a lista öt új magyar faluval, valamint 302 településrésszel is bővül.
– A Szlovákiában élő kisebbségek élnek a törvény adta jogukkal és használják anyanyelvüket? Milyenek a tapasztalatok?
– Az elmúlt időszakban javuló trendet mutat a gyakorlat, amiért meg kell dicsérni néhány államigazgatási szervet és önkormányzatot is. Rajtuk kívül ugyanakkor kiemelt dicséretet érdemel az a néhány civil aktivista, aki rendszeresen küldi hivatalomnak a panaszbeadványait. Külön öröm, hogy egyre több kétnyelvű felirattal találkozik az ember nemcsak a hivatalokban, hanem a közterületeken is. Ezzel párhuzamosan viszont megállapítható, hogy egyre kevesebben használják anyanyelvüket az írásos kommunikációban. A következő napokban indítjuk útjára a nyelvhasználat országos felmérését, hiszen december végéig kell a kormány elé terjeszteni a soron következő kisebbségi nyelvi jelentést, mely az elmúlt két évet veszi górcső alá.
