„Nem tartozunk semmivel Ukrajnának”

Izrael a Nyugat szövetségeseként sajátos pozíciót foglal el az ukrajnai háborúban: nem csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz, és minden nyomás ellenére fegyvert sem szállítanak Ukrajnának. Efraim Inbart, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet konzervatív kutatóintézet elnökét kérdeztük az izraeli álláspontról és a háború lehetséges következményeiről.

– Egy nemrégiben megjelent cikkében amellett érvelt, hogy a történelemben nincs jó és rossz oldal, a történelmet a győztesek írják. Ki fog győzni az ukrajnai háborúban?

– Az első kérdés az, hogy mit nevezünk győzelemnek? Ha az ukránok úgy határozzák meg a győzelmet, hogy minden elveszített terület, köztük a Krím félsziget és a teljes Donbasz visszatér Ukrajnához – akkor nem fognak győzni. Oroszország ugyanis egy nagy és erős állam, csak éppen gyenge hadsereggel.

Minden háború képlete két számításból áll. Az egyik, hogy ki fizetteti meg a nagyobb árat? A másik, hogy ki képes többet szenvedni? Szerintem mindkét kérdésre Oroszország a válasz.

Lehet, hogy az oroszok már nem tudnak több területet elfoglalni, de légierejükkel és rakétáikkal elpusztítják Ukrajnát. Ugyanerre az ukránok nem képesek, már csak azért sem, mert a Nyugat nem hagyja nekik. És az oroszok nagyon tudnak szenvedni is. Hosszú távon már nem az számít, mi történik a csatatéren. Az ukránok kénytelenek lesznek beletörődni a területi veszteségekbe, és elfogadni valamilyen tűzszünetet.

– Február 24-e előtt a szakértők többsége elképzelhetetlennek tartotta a háború kirobbanását. Ön is közéjük tartozott?

– Nem voltam igazán meglepve. Írtam is egy elemzést arról, hogy a háború nagyon is valós lehetőség, még a XXI. században is. Hogy úgy mondjam, az oroszok nem vegetáriánusok. Az nem lepett meg, hogy az oroszok erőszakot alkalmaztak, az már annál inkább, hogy milyen közepesen szerepeltek. Azt hittem, könnyedén nyerni fognak.

– Izraelnek is sajátos álláspontja van: nem csatlakozott a szankciókhoz és nem küld fegyvereket sem Ukrajnának. Miért választották ezt az utat?

– Először is emlékeztetnék rá, hogy Oroszország szomszédos állam – ugyanis 2015 óta ott vannak Szíriában. Ez azért is fontos nemzetbiztonsági szempontból, mert próbáljuk megelőzni, hogy Irán rakétabázisokat telepítsen Szíriába. Az oroszokkal pedig jó a kapcsolatunk, és ezt nem is szeretnénk elrontani. Az ENSZ-ben egyébként megszavaztuk az Oroszországot elítélő határozatokat, még ha ennek nem is lett semmilyen hatása. Ukrajnának pedig már csak azért sem adunk fegyvereket, mert nekünk is szükségünk van rájuk. Ne felejtse, hogy Izrael is hadban áll!

Ha az ukránok fegyvereket akarnak vásárolni tőlünk, akkor rendeljék meg, várják ki a sorukat, és néhány év múlva megkaphatják. Nem tartozunk semmivel Ukrajnának. Sőt, az ukránok rendre Izrael ellen szavaznak az ENSZ-ben.

Igaz, Ukrajnában jelentős zsidó közösség él, de nekik már a háború előtt megüzentük, hogy meneküljenek. Ugyan Volodimir Zelenszkij is zsidó, de nem hinném, hogy ennek bármilyen szerepe van az identitásában, vagy az izraeli−ukrán kapcsolatokban.

– Nem tart attól, hogy ezt rossz szemmel nézi az Egyesült Államok?

– Az Egyesült Államok és a NATO is csak korlátozottan készek támogatni Ukrajnát. Például nem hajlandók saját katonáikat küldeni a háborúba, nem akarják kockáztatni az eszkalációt. Ugyanígy nekünk is megvannak a magunk korlátai, csak éppen máshol húzódnak. De ez nem az elvekről szól. Ha tényleg annyira fontos lenne Ukrajna, miért nem küldenek oda csapatokat?

– Lehet Izraelnek egyfajta közvetítő szerepe?

– Megpróbáltuk. Naftali Bennett korábbi miniszterelnök Oroszországba is elutazott. Én kétlem, hogy sikerrel járhatnánk. Az amerikaiaknak több esélyük lenne.

– Egyetért azzal, hogy elsősorban az amerikaiaknak és az oroszoknak kellene megegyezniük?

– Azt azért nem gondolom, hogy az ukránokat ne kellene odaengedni a tárgyalóasztalhoz, ahol az országuk sorsáról döntenek. Viszont rugalmasságra lenne szükség tőlük, hogy megegyezzenek az oroszokkal.

Szerintem a NATO hibát követett el, amikor kelet felé terjeszkedett, és figyelmen kívül hagyta az oroszok geopolitikai igényeit. Én megértem az orosz biztonsági aggályokat. Nem értek egyet azzal, amit csinálnak, és hogy háborúba kezdtek, de az aggályaikban van igazság.

– Profitálhat Irán az ukrajnai háborúból? Hiszen máris fegyvereket adnak el Oroszországnak, és esetleg az iráni gáz és olaj válthatja ki az orosz forrásokat.

– Ne keverjük össze a különböző ügyeket! Az Európai Unió vissza akar térni az úgynevezett atomalkuhoz, mert nem érdekli őket, hogy Iránnak lesz-e nukleáris fegyvere vagy sem. Csak üzletelni akarnak, hogy az iráni olaj is betörjön a piacra. Az Amerika-ellenes irániak persze Oroszországot segítik, és közben reménykednek benne, hogy ez hasznukra válik. Szövetségnek azért nem hívnám a viszonyt, inkább közösek az érdekeik. Számunkra fontos, hogy fenntartsuk a jó viszonyt Oroszországgal, ugyanis nekik sem érdekük az erős iráni jelenlét Szíriában. Különbséget kell tennünk a szíriai és az ukrán hadszíntér között!

Borítókép: Efraim Inbar, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet konzervatív kutatóintézet elnöke (Fotó: László Dávid)