– Elszigetelődött volna a jobboldal? – kérdezte a vasárnapi Az Igazság órájában Pindroch Tamás szerkesztő-műsorvezető.
– Van egy ilyen fake news-mátrix a baloldal részéről, ami ezt próbálja meg szuggerálni minden egyes témában, mint a migráció, a gyermekvédelem vagy akár itt a háborúnak a kérdése is. Én egyáltalán nem ezt látom a magyar kormány nemzetközi aktivitása és általában a jobboldali holdudvar nemzetközi aktivitása kapcsán sem. És itt most nem pusztán az Alapjogokért Központról beszélek, hanem az MCC-től elkezdve a Danube Institute-on át a számos jobboldali intézetig. Ezenkívül is a CPAC-et fogjuk megrendezni május elején, a jövő héten megyünk az USA-ba, mert lesz a kinti CPAC Washingtonban. És ugye azt említetted, hogy az Alapjogokért Központ turbófokozatba kapcsolt a nemzetközi kapcsolatépítés területén. Ez nemcsak azt jelenti, hogy felvesszük a kapcsolatot és beszélgetünk külföldiekkel, mert az talán túl kényelmes lenne. Hanem egyfelől a héten csatlakozott az Alapjogokért Központ csapatához a központ első külföldi vendégkutatójaként Shea-Bradley Farrell, aki egy neves washingtoni thing tank, a The Counterpoint Institute elnöke, nemzetközi külkapcsolatok szakértője, aki egyrészt nálunk fog kutatni, másrészt pedig a munkájának a részét képezi, hogy a külföldi, főleg amerikai közönség számára könyvet írjon Magyarországról és a magyar politikai helyzetről, ami felbecsülhetetlen, tekintettel arra, hogy ilyen könyv még nem született
– adott csattanós választ Szánthó Miklós arra, valóban elszigetelődött-e a magyar jobboldal.
Szánthó szerint „tény, hogy a nemzetközi liberális konszenzusnak, ami egyre inkább omladozni, bomladozni látszik, annak valóban nem vagyunk a részei. Sőt, azt hiszem, hogy magyar jobboldal fel is rúgta ezt a liberális konszenzust. A mi feladatunk szerintem az, hogy felépítsük a nemzetközi konzervatív konszenzust. Merthogy annak Magyarország nem is csak hogy a részese, hanem ennek a nemzetközi konzervatív összemozgásnak a motorja, egyik hajtóereje.”
Az Alapjogokért Központ főigazgatója úgy véli, a „connectivity”, az összekapcsolódás az nem a liberális mázzal leöntött globalizmus, hanem a konzervatívok összekapcsolódása: – A béke és biztonság ehhez a valósághoz leginkább közel álló magatartás és testtartás, erre azért van szükség, mert a nemzetközi összekapcsoltságot, a connectivityt, ami Magyarország érdeke egy kicsi és nyitott gazdaságként, de nem a globalizmusról beszélek, szerintem teljesen más a connektivity. (…) ez is Magyarország érdeke, mert pont arról beszéltünk, hogy Magyarország vezető szerepet tud játszani a nemzetközi konzervatív építkezésben.
A műsor második felében a parlamenti idénykezdetről esett szó az egyéves háború tükrében. Szánthó Miklós pedig elmondta, hogy a héten az Alapjogokért Központban volt egy találkozó a svájci WeltWoche című újság főszerkesztő-tulajdonosával is, aki azon ritka kivételek közé tartozik, aki még ki meri ejteni a száján azt, hogy béke és biztonság:
– Egy nagyon jó találkozó volt itt az Alapjogokért Központnál Roger Cuppellel. Valóban az egyik legbefolyásosabb német nyelvű hetilapnak a főszerkesztőjével, tulajdonosával, aki meglepő őszinteséggel és meglepő nyíltsággal megy szembe a Nyugaton meghonosodott, már-már háborús pszichózissal, ami ugye egyre inkább afelé viszi a közvéleményt, amit én megdöbbenve tapasztalok, hogy a háború az egy jó dolog. Ezt propagálják, és az egészből az a következtetés fakad, hogy ezt a háborút tovább kell vinni, meg kell nyerni, térdre kell kényszeríteni Oroszországot, bármilyen áron. És igazából nemzetközi vezető vagy nemzetközi ügyekkel foglalkozó újságíró azokat a szavakat, hogy béke és biztonság, a száján nem ejti ki.
Kovács István úgy látja, érdemes lenne Svájctól tanulni, mégis a XX. század egyik nyerteséről van szó. – Svájc nem küld fegyvereket, sőt Svájc megtiltja, hogy olyan fegyvert küldjenek a konfliktuszónába, amiben van svájci alkatrész vagy svájci hozzájárulással készülő alkatrész, úgyhogy Svájcnak nem ment még el a józan esze, nem hiába, nem tagja egyébként az Európai Uniónak, nem hiába tudtak kimaradni az előző nagy világégésből is. Szóval érdemes figyelni a 20. századi történelem egyértelmű nagy nyertesére, hogy mit csinálnak.
Amikor mi azt látjuk, hogy az európai mainstream médiában kialakult egy véleménybuborék, amiben már-már egyébként csak azon múlik, hogy még egy pár tankot odaküldenek-e Ukrajnának, és akkor nem az lesz az eredménye, hogy még pár százezren meghalnak, hanem az lesz az eredménye, hogy már-már Oroszország szétesik, és akkor végre győz a jó a gonosz felett, azért mindannyian érezzük, hogy ez egy nagyon-nagyon leegyszerűsített narratíva, és egyre inkább káros.
Egyre többen ismerik fel az Egyesült Államokban is, Nyugat-Európában is, és nagyon bízom benne, hogy Keleten meg ezt már látják régóta, hogy ami Ukrajnában zajlik, az senkinek nem jó jelen pillanatban. Hogyha van olyan, hogy win-win szituáció, ugye, ez egy ilyen hangzatos amerikai kifejezés, azt jelenti, hogy egy élethelyzetben mind a kettő fél vagy minden fél nyer, ez csak egy lose-lose helyzet lehet. Itt senki nem tud nyerni. Lehet akármennyi fegyverrel tömni az ukránokat, nem fognak tudni nyerni egy atomhatalom ellen, nem lehet háborút nyerni. És ugyanígy az oroszok meg erőltethetik még ezt a vérfürdőt, de igazából nem sok értelme van, látjuk, hogy ott toporognak egy helyben, elmaradnak a katonai sikerek, ami történik viszont, hogy naponta halnak meg az emberek, oroszok, ukránok és nagyon sok magyar is, tehát most már több száz magyar is, úgyhogy nyugodtan mondjuk ki, hogy ez mindenkinek rossz, nekünk, magyaroknak különösen nagyon rossz, persze a legrosszabb az ukránoknak, tehát mi az ő érdeküket is szem előtt tartjuk, amikor a béke álláspontjára helyezkedünk, mert semmi sem jobb a békénél. Ez egyetlen ésszerű opció, csak úgy néz ki, hogy a világ jelentős része, az megőrült.
A műsor visszanézhető és visszahallgatható itt:
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, Leo Varadkar ír és Giorgia Meloni olasz kormányfő az európai uniós tagországok állam- és kormányfői kétnapos találkozójának első napján Brüsszelben (Fotó: MTI/Fischer Zoltán)
