Hogyan változott az ukrajnai háború kitörése óta a lengyelek megítélése Magyarországon és a magyaroké Lengyelországban? Hogyan lehetne megőrizni a visegrádi négyek összetartását? Milyen jövő vár Közép-Európára? Egyetértenek-e a régió országai egy európai szuperállam létrehozásával? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről vitatkoztak a V4-ek politika- és társadalomkutató intézeteinek képviselői a varsói Waclaw Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet múlt heti nemzetközi konferenciáján. A rendezvényen ismert publicisták, szakértők és diplomaták mellett részt vett Marek Kuchcinski, a lengyel miniszterelnöki hivatal vezetője, a szejm volt elnöke, a lengyel–magyar barátság és együttműködés elkötelezett híve is.
A Századvég Alapítvány idei márciusi felmérése alapján a magyarok szerint a visegrádi országok közül továbbra is Lengyelországgal a legjobb a viszonyunk (46,9 százalék). A második helyen Szlovákia áll (13,5 százalék), míg Csehország 6,2 százalékkal a harmadik.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a közös álláspont hiánya az ukrajnai háború kapcsán negatívan befolyásolja a kormányok együttműködését. Pedig az Európai Unió reformjának egyes megoldásai veszélyes következményekkel fenyegetnek a térség országaira nézve, ezért érdemes lenne azokra a kérdésekre összpontosítani, amelyek a négy országot összekötik. Hiszen éppen ennek az összefogásnak köszönhetően fejlődhetett a korábbi években ez a térség a leggyorsabban az egész unióban.
– A csoport jelenleg nincs a legjobb formában, ami annak következménye, hogy a legfontosabb kérdésben, biztonságunk ügyében, az ukrajnai háború kérdésében nincs közös álláspontunk – mondta Vit Dostal, a prágai Nemzetközi Ügyek Egyesületének igazgatója. Megjegyezte, hogy sok cseh politikus számára a V4-es találkozók már nem érdekesek. Ennek ellenére – mondta – a kormány nem akarja megszüntetni a csoportot, és júniustól a menetrend szerint átveszi a V4-ek elnökségét.
Dostal szerint a visegrádi csoport előnye, hogy nagymértékben decentralizált, az együttműködés a minisztériumok szintjén zajlik.
Ha nincs közös hang alapvető kérdésekben, nincs szükség annyi legmagasabb szintű vagy más országokkal kibővített csúcstalálkozóra, inkább a közös érdekekre kell összpontosítani.
Jaroslav Kuchyna, a szintén prágai, biztonsági, jogi és politikai kérdésekkel foglalkozó CEVRO Intézet munkatársa szerint az egyhangúról a minősített többségű döntéshozatalra való áttérés katasztrófa lenne Közép-Európa számára.