Hogyan változott az ukrajnai háború kitörése óta a lengyelek megítélése Magyarországon és a magyaroké Lengyelországban? Hogyan lehetne megőrizni a visegrádi négyek összetartását? Milyen jövő vár Közép-Európára? Egyetértenek-e a régió országai egy európai szuperállam létrehozásával? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről vitatkoztak a V4-ek politika- és társadalomkutató intézeteinek képviselői a varsói Waclaw Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet múlt heti nemzetközi konferenciáján. A rendezvényen ismert publicisták, szakértők és diplomaták mellett részt vett Marek Kuchcinski, a lengyel miniszterelnöki hivatal vezetője, a szejm volt elnöke, a lengyel–magyar barátság és együttműködés elkötelezett híve is.
A Századvég Alapítvány idei márciusi felmérése alapján a magyarok szerint a visegrádi országok közül továbbra is Lengyelországgal a legjobb a viszonyunk (46,9 százalék). A második helyen Szlovákia áll (13,5 százalék), míg Csehország 6,2 százalékkal a harmadik.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a közös álláspont hiánya az ukrajnai háború kapcsán negatívan befolyásolja a kormányok együttműködését. Pedig az Európai Unió reformjának egyes megoldásai veszélyes következményekkel fenyegetnek a térség országaira nézve, ezért érdemes lenne azokra a kérdésekre összpontosítani, amelyek a négy országot összekötik. Hiszen éppen ennek az összefogásnak köszönhetően fejlődhetett a korábbi években ez a térség a leggyorsabban az egész unióban.
– A csoport jelenleg nincs a legjobb formában, ami annak következménye, hogy a legfontosabb kérdésben, biztonságunk ügyében, az ukrajnai háború kérdésében nincs közös álláspontunk – mondta Vit Dostal, a prágai Nemzetközi Ügyek Egyesületének igazgatója. Megjegyezte, hogy sok cseh politikus számára a V4-es találkozók már nem érdekesek. Ennek ellenére – mondta – a kormány nem akarja megszüntetni a csoportot, és júniustól a menetrend szerint átveszi a V4-ek elnökségét.
Dostal szerint a visegrádi csoport előnye, hogy nagymértékben decentralizált, az együttműködés a minisztériumok szintjén zajlik.
Ha nincs közös hang alapvető kérdésekben, nincs szükség annyi legmagasabb szintű vagy más országokkal kibővített csúcstalálkozóra, inkább a közös érdekekre kell összpontosítani.
Jaroslav Kuchyna, a szintén prágai, biztonsági, jogi és politikai kérdésekkel foglalkozó CEVRO Intézet munkatársa szerint az egyhangúról a minősített többségű döntéshozatalra való áttérés katasztrófa lenne Közép-Európa számára.
Jozef Majchrák, a Postoj szlovák napilap főszerkesztő-helyettese felidézett egy, Orbán Viktor miniszterelnökkel két éve készített interjút, amelyben a magyar miniszterelnök szerint a visegrádi csoport ellensúlyt képezhetne Németországgal és Franciaországgal szemben az unión belül. – Ma a háború ügyében a cseh, a szlovák és a lengyel álláspont eltér a magyartól, és amiatt úgy tűnik, mintha a V4-es együttműködés megbénult volna – mondta. A csoport jelenlegi válsága újabb érvet szolgáltat a visegrádi négyek bírálóinak, akiknek száma az utóbbi időben jelentősen megnőtt, különösen a szlovák politikai színtér progresszív oldalán – hívta fel a figyelmet. – Nem annyira a kilépést sürgetik, hanem inkább azt, hogy Szlovákia szüneteltesse részvételét ebben a formátumban – mondta.
Majchrák megjegyezte egyidejűleg, hogy Szlovákia kis országként mindig stratégiai szövetségeseket keres. – A politikai elit nagy része hosszú ideig ilyen stratégiai partnernek tekintette Németországot, de az ukrajnai háború megmutatta, hogy a német kormány álláspontja az energetika vagy a Moszkvával fenntartott kapcsolatok ügyében nem felel meg Pozsonynak. A szlovák elit egy részének körében ezért Lengyelország álláspontja kezdett dominálni, amely átláthatóbb, mint a németeké – mondta.
Orbán Viktor többször hangsúlyozta, hogy a visegrádi csoportnak csak akkor van értelme, ha Varsóból irányítják – hívta fel a figyelmet Faragó Csaba, a Századvég Alapítvány külügyi vezetője, aki az olcsó ukrán gabona importjának példájára hivatkozott. – Sok gazdával és üzletemberrel beszéltem Magyarországon, akik ezzel a problémával küszködtek, de semmire se jutottak, amíg Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök intézkedni nem kezdett. Magyarország csatlakozott a lengyel lépésekhez – mondta Faragó, friss közvélemény-kutatási adatokat idézve, melyek szerint
a magyarok túlnyomó többsége elégedett a kormánynak az ukrajnai háborúval kapcsolatos politikájával, miközben a szlovákok többsége elégedetlen kormányuk ukránbarát irányvonalával.
Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute kutatási igazgatója is egyetértett azzal, hogy a visegrádi csoport jelenleg nehéz időket él át, de, mint mondta, a több mint három évtizedes együttműködésnek voltak már hasonló válságai, amelyeken sikerült túllépni. – Meg kell gondolni, hogy jelenleg milyen kérdések a legfontosabbak. Az 1990-es években ez a transzatlanti integráció, a NATO- és EU-csatlakozás volt. Vajon ma valóban az ukrajnai fegyverszállítás az alapvető kérdés? Nem hiszem. Inkább az energia- és élelmiszer-biztonság, a gazdasági együttműködés, az uniós határok védelme, a NATO védelmi politikája és a visegrádi csoport biztonsága lehet a legfontosabb ügy, és ezekben a kérdésekben a négy kormány egyetért – hangsúlyozta.
Pawel Lisicki, a Do Rzeczy lengyel hetilap főszerkesztője, a beszélgetés moderátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a túlnyomórészt orosz importon alapuló magyar energiaszerkezet kétségeket ébreszthet a többi visegrádi ország körében. Rámutatott viszont, hogy felmérések szerint a magyarok nagy többsége támogatja Orbán Viktor politikáját, és egyetért azzal, hogy a legfontosabb dolog a gazdaság biztonságának biztosítása és a háborús konfliktusba való belekeveredés elkerülése. A lengyelországi felmérésekből viszont az látszik, hogy a lengyelek leginkább egy orosz támadástól tartanak, és a nagyobb biztonságukért hajlandók vállalni gazdasági nehézségeket is.
Szakáli István Loránd, az Alapjogokért Központ vezető közgazdásza szerint az elmúlt harminc évben a visegrádi csoport a legfontosabb regionális együttműködésnek bizonyult, és igazi sikereket tudott felmutatni. Ezért derűlátó a V4-ek jövőjét illetően. A tagok mindig meg tudták találni azokat a területeket, amelyeken az együttműködésnek köszönhetően többet nyertek, mintha egyedül cselekedtek volna. – Közös célul kell kitűznünk az infrastruktúra fejlesztését, autópályák, gyorsvasutak építését észak–déli irányban. Brüsszel ezeknek a projekteknek a megvalósításában kizárólag akkor segít, ha közösen lépünk fel – mondta.
Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója szintén derűlátó a csoport jövőjével kapcsolatban, mert szerinte a geopolitikai helyzet miatt a csoport tagjainak kifizetődő, ha együttműködnek.
A történelem világosan mutatja, a jövőnk attól függ, képesek leszünk-e közösen cselekedni
– vélekedett.
Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója szerint régiónk országainak Latin-Amerikáról kellene példát venniük, ahol létezik a közös kultúra tudata, és ezt intézményesen is erősen támogatják. Fontos lenne a Nemzetközi Visegrádi Alap hatáskörének bővítése, hogy ne csak kulturális, hanem infrastrukturális projekteket is támogathasson.
Kiss István, a Danube Institute munkatársa a média szerepére hívta fel a figyelmet a negatív országimázs kialakításában. – A visegrádi együttműködés elsősorban a mi érdekünkben áll. Franciaországnak és Németországnak nem érdeke a V4-es kooperáció. Úgy tűnik, hogy még az ukrajnai háború idején sincsenek köztünk akkora különbségek, mint amilyenekről a média beszél. Mindegyikünk elítéli az orosz agressziót, támogatjuk Ukrajna területi integritását, segítjük az ukrán menekülteket. Az egyetlen különbség köztünk a fegyverszállítás kérdése. A jövőben a migrációra és az energetikára kell koncentrálnunk – mondta.
Nagy Dénes András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének munkatársa a Nemzetközi Visegrádi Alap által megrendelt 2003-as felmérést idézte, amely szerint akkor a cseheknek csupán 46 százaléka vélte úgy, hogy a V4-es együttműködésnek van értelme. A felmérést 2021-ben megismételték, és akkor már 71 százalékuk válaszolt igennel ugyanerre a kérdésre. Hasonló trend figyelhető meg Szlovákiában is, ahol a 2003-as 75-ről 2021-re 78-ra nőtt azok aránya, akik szerint van értelme a V4-nek. A lengyelek esetében a 2003-as 62-ről 2021-re 59 százalékra mérséklődött a V4-es együttműködés híveinek aránya, miközben Magyarországon ugyanez a szám 59-ről 82 százalékra nőtt. – Meg kell találnunk azokat a nagy közös ügyeket, mint amilyen például a migráció kérdése, amelyekben népeink nagyon hasonlóan gondolkodnak – összegezte a felmérés tanulságait Nagy Dénes András.
