Nagyon sajnálom Szijjártó Péter külügyminisztert, amiért időnként olyan emberekkel kell találkoznia, mint Rastislav Kácer szlovák külügyminiszter. Szijjártó Péter bátran és határozottan irányítja a magyar külügyet, képviseli a magyar kormány külpolitikai nézeteit, és ami legalább ilyen fontos, mindeközben ügyel a minőségre, a diplomácia írott és íratlan szabályainak betartására. Kácer úrról mindez sajnos nem mondható el.
A szlovák külügyminiszter időnként kocsmai stílusban támadja a magyar kormányzatot, és nyilvános szereplései során nemegyszer trágár hangot üt meg.
Tudjuk: a stílus maga az ember, és nem is érdekelne bennünket, hogy Kácer úr e tekintetben milyen színvonalon áll, ha nem ő lenne Szlovákia külügyminisztere.
Emlékszünk, hogy már Orbán Viktornak a Magyar Királyság térképével díszített sáljából is messzemenő következtetéseket vont le. Nemrég pedig egy nagymihályi pódiumbeszélgetésen jelentette ki az ukrajnai háborúval kapcsolatban, hogy „akik most azt mondják, hadd legyen a Krím, Donyeck vagy Luhanszk orosz, olyan, mintha azt mondanák, hogy Dunaszerdahely, Kassa a bécsi döntés után úgyis magyar lesz, a Szudéták meg német.”
Ez a kijelentés magyarokat és németeket említ, és erről eszünkbe jutnak a rossz emlékű Benes-dekrétumok, amelyek elnöki rendeletekben rögzítették a Csehszlovákia területén élő magyarok és németek kollektív bűnösségét. E dekrétumok tették lehetővé a két népcsoporttal szemben alkalmazott súlyos jogfosztásokat és büntetéseket. Ezek teljesen szembemennek az Európai Unió alapjogi chartájával, ám azokat ma sem hajlandó eltörölni a szlovák parlament.
Rastislav Kácert feltehetően zavarja a történelem, s az, hogy Szlovákia területén magyar közösségek is élnek.
Szerinte „ha nem támogatnák Ukrajnát, ma már itt lenne az orosz hadsereg, s lehet, hogy már Kassán vágtatna egy admirális”. Ezzel az épületes ostobasággal Horthy Miklós kormányzó 1938-as kassai bevonulására célzott, és
persze nem említette, hogy Kassa 1920-ig olyannyira Magyarországhoz tartozott, hogy I. (Nagy) Lajos magyar király már 1347-ben szabad királyi várossá tette, s Buda kiváltságaival ruházta fel.
