„Az európai ember nem politikai projekt”

Nagyon fontos a jelen realitásából kiindulva jövőképet alkotni az ukrajnai háború utáni viszonyokról, de a háborút csak Oroszország vagy Ukrajna fejezheti be. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására, az egyetem és a Habsburg Ottó Alapítvány közös rendezvényét követően Ukrajna jövőbeli szerepéről, európai identitásról és az európai kereszténydemokraták legfontosabb feladatáról is nyilatkozott lapunknak Knut Abraham, a német Kereszténydemokrata Unió szövetségi parlamenti képviselője.

– Nos, ez egy érdekes kérdés. Először is megerősíthetem, különösen Németország keleti részén vannak emberek, akik nagyon aggódnak. És főleg az Oroszországgal való jövőbeli kapcsolat miatt aggódnak. Olyan ez, mint a német–magyar kapcsolatok kérdése.

Meg kell fogalmaznunk és meg kell határoznunk egy jövőképet, egy háború utáni jövőképet. Ez nagyon fontos a jövőbeli kapcsolatra vonatkozóan.

Ezzel együtt a háború befejezésének időzítését egyedül Moszkva, mint agresszor vagy Kijev, mint védekező fél határozhatja meg. Tehát ez nem rajtunk múlik. És egyébként sincsenek lehetőségeink arra, hogy ezt nagyon befolyásoljuk. De csak akkor fogunk egy hihető jövőképet teremteni, ha a mai helyzet reális szemléletéből indulunk ki. Foglalkoznunk kell azoknak az embereknek az aggodalmaival, akik azt mondják, hogy nem lehetünk örökké háborúban Oroszország ellen. Oroszországnak véget kell vetnie a háborúnak, és az Egyesült Államoknak, az agytrösztöknek, az újságíróknak és másoknak pedig kreatívnak kell lenniük a megfelelő ponton. Ez megteremti a bizalmat a fejlődésben.

– Előadásában említette, hogy a német közép-európai kapcsolatoknak azon kell alapulniuk, hogy Németország – legalábbis részben – közép-európai, mert érti a térség problémáit, foglalkozik velük. Ukrajna a nemzetközi közösségtől kérte az Európai Unióhoz való csatlakozásának felgyorsítását, így hamarosan beléphet az európai politikai közösségbe. Ön szerint Ukrajna is lehetne ilyen tekintetben részben közép-európai?

– Ukrajna nagyobb része egyértelműen kelet-európai. De ha megnézzük Galícia történelmi régióját, ezeket a nyugati területeket, ők mindig is Közép-Európa részei voltak. Így Ukrajnának megvan ez a kettős szerepe.

– Elképzelhető tehát, hogy Ukrajna egyfajta hídként fog működni?

– Igen, talán. Persze. De a biztos talajról, és a biztos talaj az EU. Ugyanakkor nem hiszem, hogy lesz bármilyen könnyítés, és mint Magyarországon tudják elég jól, a taggá válás hosszú folyamat.

Ez nem egy politikai nyilatkozat, hanem egy részletes, bonyolult munka.

De lépésről lépésre kell haladnunk, hogy a folyamat sikerei láthatók legyenek. Eközben el kell kerülnünk azokat a frusztrációkat, amelyeket a Nyugat-Balkánon láttunk.

– Kiemelte, hogy mindenki elsősorban a saját országa állampolgára, de van egy európai réteg. Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy az európai polgárok megéljék az európaiságukat?

– Elsősorban Németországban, de talán más országokban is többet kellene tenni a kultúráért, a nyelvért, a hazáért, hogy az emberek megértsék, hogy az európai ember nem politikai projekt. Az emberek a saját régiójukban élnek, saját nemzeti érzettel, amely átnyúlik a határokon; ezt Magyarországon nem kell magyaráznom.

Ez a különbség a szocializmus megközelítéséhez képest, amelyben azzal próbálkoztak, hogy megváltoztassák az emberek karakterét.

A kereszténydemokraták számára nagyon fontos feladat, hogy világossá tegyük, hogy mi minden egyes egyedi embert tisztelünk, és legyen az a legkisebb nemzeti kisebbség is valahol, tiszteletben tartjuk mindenki méltóságát és egyediségét, még ha csak néhány száz emberről van is szó valahol Európában. Az emberek aggódnak a globalizáció, az új média, mindezek miatt, és biztos menedéket akarnak az identitásukban. És ezért világossá kell tennünk, hogy nincs ellentmondás aközött, hogy európaiak vagyunk, és aközött, hogy közben egy nemzethez tartozunk.

Borítókép: Knut Abraham Bundestag-képviselő (Forrás: Facebook.com/abraham.knut)